2009. 04. 16.

Pierre

3 komment

Pierrel Berlinben a melegek El-dorádójában találkoztam, mondhatnánk szerelem volt első látásra, ha ez biológiailag bármilyen szinten is kivitelezhető lett volna. De így kaptam egy olyan barátot, aki a legjobb barátnőm, aki bármikor felhasználható kínosabb pillanatokban a pasimnak, és minden buliban ő táncol a legdögösebben, ha szerencsés vagyok velem. Az, hogy meleg, az sosem volt vita téma, ez is az első látásra szituáció volt. Rengeteget mászkáltunk együtt, rengeteg külső-belső hatás ért a melegek oldaláról. Egy kis francia faluból jött, egy nagy francia városban tanul, és a világ meleg központjába költözött. A folyamatos környezet váltás, okokat hordoz magában. Hogy mi segítette, formálta, és motiválta, hogy egy ennyire szerethető, tiszta lelkű, csodalény váljon belőle, erre kerestem a választ. Igyekeztem megtalálni.
Egy kis francia falu, zárt közösség, nyílt emberek, a mindenki ismer mindenkit örök helyzet. Ha más vagy, mint a többi, máshogy kezelnek, alapszabály. És ez nem csak rajtad csattan hanem a családon is, meg a barátokon is, meg az üzletfeleken is. Ezért nem tudják a szülők, hogy valószínűleg nem lesz hagyományos esküvő. A szembesítő show még várat magára, időhúzás, de nem Pierre érdekében. Egyetem az jó indok, lehet költözni, nagy városba, ahol nagyobb az elfogadás. Lyonban kinyílt, felszabadult, maga lett. A csupa barátnőt felváltották a liberális barátok, a kis házibulikat a meleg bárok, jött a hatás, az információ a tapasztalat, minden. 2 év alatt megszületett a mai Pierre, akit Berlin tárt karokkal várt, és magába rántott. Az eddigi egy év Berlini élete alatt, egy emberrel találkozott, aki megszólta, mínősítgette, piszkálta, és az is egy eltévedt szientológus ingyen hírdető volt. Fájdalom, de ezt még kibirjuk. A csapás, Budapesten érte. Meglátogatott, én meg tökéletes idegenvezetőként, vittem oda, ahova csak tudtam. Élvezte, imádta a várost a barátaimat, csak egyett nem értett, hogy miért bámulják az emberek. Nem nézik, leselkednek, ólálkodnak hanem bámulják. Rögtön mondtam, hogy engem is ne aggódjon, ez így normális. Megértő szeme, rikító sárga táskámra tévedt, jelezte, hogy ezt a förtelmet még ő is megbámulja,de aztán az én szemem tévedt az ő tökéletesen ívelt szemöldökére. Végül mi néztünk egymás szemébe, és megértettük. Itt az a liberális, aki a választások után a liberális sátorban iszik. Na az ő szemében egész más. Megmutattam neki a hírhedt index videót a tavalyi meleg felvonulásról. Erős , belátom, de bedobtam a fájó mélyvízbe. De más történt mint amire számítottam. Nevetgélt, hogy ilyen élethű paródiát még nem látott és ezt minden évben megrendezik e, természetesen elretentő példaként, nevelőszándékból. A tojás dobálásnál kezdett meginogni, összezavarodott, nem tudta hova tenni. Akkor jött rá, hogy ez nem kabaré, nem szinitanoda, ez Magyarország. És akkor azonnal jött a reakció: Hogy tudok én itt élni? Én még tudok, de ő biztos képtelen lenne.