2009. 07. 17.

Repülő vagyok!

Szólj hozzám!


Nyakig a nyárban, derékig a szabadságban, félig öntudatlanul a 40 fokban, minden valamire való lányban benne van az őrültségre való fokozott hajlam. Mi megértjük, hisz egy szandálban járunk. Leplezetlenül őszíntén bevallom, hogy talán én még az átlagosnál is egy fokkal rosszabb vagyok, ha mászni, ugrani, borulni, merülni, csúszni kell. De mindent ugyebár nem stílszerű egyszerre, úgyhogy maradjunk az ugrálásnál, hisz mindannyian tudjuk , hogy a kisimuláshoz a botox semmi az adrenalinhoz képest. Vessük hát le magunkat! Nézzük hogyan is repülhetünk!
A súlytalanság remek érzés, persze ha nem a 7.-ről történik. Tudom, hogy még viccnek is rossz megemlíteni, de vigyázzunk, hogy a tutiba ugorjunk. Gondolok itt, rögzítő kötélre, gumiasztalra vagy vízre a talpunk alatt, a lényeg, hogy ne veszítsük el a maradék eszünket! Élvezzük, de óvakodjunk is egyszerre!

A Bungee Jumping fura szerzett, mivel a legkönnyebb és a legfélelmetesebb is egyszerre. De ha egyszer bevállaltad, és a remegő lábaid újra a földön vesztegelnek, és a tűző naptól még a daru tetejét sem látod, érzed, hogy itt valamit letettél a félelem asztalára. Nem egy nehéz feladat, fizikailag. A probléma a lelki oldallal kezdődik, amikor elindulsz felfelé a daruval bizony 65 vagy 100 méter magasba. Minden elhatározás kérdése! Okos egy mondás, de azért ez nem ilyen egyszerű. Elszánt vagyok, ugrottam már nem egyszer, de minden egyes vetődés egy külön küzdelem a fejemben. Mikor a földbe gyökerezett lábaid alól kicsúszik a talaj, hisz az agyad már eldöntötte, hogy bizony zuhanni fogunk, jön a megismételhetetlen megsemmisülés, hisz repülsz! És még a szárnyaid sem hiányoznak. Kedves pszichológus-szerkesztő barátnőm Zsuzsi volt a kiválasztott, akit rávettem erre a kommandóra. A kisasszony mosolyogva megcsinálta az El Camino zarándok útat, úgyhogy nem engedtem nemet mondani, de bevallom nem is akart. Neki is szépen elszámolt a darus úriember háromig, és szó nélkül leugrott, és nem sikított, mert tudta, hogy a saját repülőútját még ő sem zavarhatja meg. Isteni volt, imádta! Mindenkinek jól esik a küzdelem utána feltétlen győzelem, főleg ha magunkat fektettük két vállra. Az esik a legjobban.