2009. 08. 17.

A Szezon!

Szólj hozzám!
Kicsavartuk amit ebből a nyárból lehetett fesztivál témában. Nagyban játszottunk, így a Volt a Balatonsound és a Sziget került a MOHA bulimenüjébe. De mivel távol áll tőlünk az önző módon való egyoldalú szorakozás, mi is igyekeztünk telibe találni a fesztiválkodó tömeget, nem máshol mint a Volton. Peckesen állt a MOHA sátor, csurig töltve árammal, hogy mindenki bedughassa ami a kábelén kifért, illetve elegánsan tespedjen kényelmes puffjainkon, természetesen mindezt egy MOHÁVAL a kezében. Mi a detoxikáló és a nyugalom szigete között laviroztunk, hisz kellett valami ilyesmi az eszement pörgésben.
Hihetetlen szerencsénkre eljöttek modern zenei kultúránk nagy inkonjai, mint maga a sátán önjelölt kiválasztottja Marilyn Manson, a kicsit elfeledett Limp Bizkit vagy a cicagatyás Franz Ferdinand. A mély csalodottságtól a meglepetés öröméig jutattva minket. Ki ki a saját izléséért felelős, de Manson pokla engem maximum a piros lámpás negyed fényeire emlékeztett. Viszont van valami ami az örök manipulátor erejét dicséri. A kicsi Mansonok hada, akik denevér rajként szállták meg a Lővér kempinget. Hirtelen nem tudta az ember hogy Harry Potter találkozón, Farsangon vagy Sátánista szeánszon van e. Megfejthetetlen kérdés maradt számunkra a szerkesztő koleginával, hogy mégis, hogy kivitelezhető ilyen tökéletesen tartós ördögi maszk a 40 fokban. A válasz a tempera volt. Visszatérve az élénkebb színekhez, nem volt nehéz vidám emberek között szórakozni. Nem tudom, hogy a piaci árnál olcsóbb Soproni, a rettentő élénk zenei órarend, vagy a nyár első fesztiválja okozta e, de jó volt benne élni. Végre volt alkalmam rá, hogy megtáncoltassanak a punk kártya partnereim, kitompoljam magam a legbutább trance zenékre vagy elmerüljek végre igazán egy igényes jazz perfomanceban. A hiányzó mozi, a feledésbe merült tartalmas kultúr programok voltak amik rontottak az elégedettségemen. Ami biztos és tagadhatatlan, hogy még mindig a csülök az, ami a földbe döngöli az összes fesztivál pizzát, palacsintát, biokaját. Érdekes, hogy a magyar fesztivál kultúra milyen tudatosan is van felépítve. Tényleg önkiszolgáló a rendszer. Zeneileg bekategorizálod magad, és választasz magadnak egy testhez álló fesztivált. A rockosabb vonal rohant a VOLTRA az elektronikus véna meg a Soundra. Lüktetett is a baszzustól a Balaton, ez nem vitás. Kérdés, hogy megtalálta e mindenki a amiért jött. Aki vadkapitalista módon a jegyek viszont eladásából várta a kánaánt, az bizony porul járt. A meggazdagosásuk kulcsa a külföldiek hada, idén nem lubickolt a mi Balatonunkban. De aki igazi valamire való elektronikus zenével akarta szaggatni a dobhártyáját, az bizony a legjobb helyen találta magát. Történelmi alakok tették tiszteletüket Zamárdiban, mint a KraftWerk, a Moby vagy az Underword. Eszméletlen volt. Néha határozottan biztosan tudtam állítani, hogy We are the Robots. Az árak kicsit elvettek a jokedvünkből és hozzá tettek a szervezők vidámságához. Hisz egy felest 700on alul lehetetlen volt beszerezni, és egy gyros sem az tesszalonikii piaci árakhoz igazodott. Sokan a Soundot elitfesztiválként gúnyolják, vagy dícsérik, de szerintem mindenki maga el tudja dönteni, hova miért és hogyan megy mulatni. A Sziget a legédesebb álmaimat is túlszárnyaló programjával megkoronázta a fesztivál szezont. A Sziget minden kissebb fesztivál összerázott, de nem kevert koktélja. Erős, ütős, long Drink, amit csak szeretni lehet. Ezt a másnaposságot még a megszállotaknak is van 300 valahány napja kiheverni. Aztán persze minden kezdődhet elölről!