2009. 09. 14.

Aki érti a tréfát, és szereti is.

Szólj hozzám!


Amióta van Prodizsáj és SzabóSzilvi azóta imádjuk Jankovics Pétert. Pedig csak 1 perc 16 másodperc a Sziget reklám.
Moha: Új vagy a szakmában?
J.P: Én? 10 éve vagyok a pályán, amiből mondjuk 8at simán letagadhatnék.
Moha: Mégis, hogy jött a Sziget sztori?
J.P: Lassan felveszem ezt a választ egy kazettára és csak átadom az interjúkon. Lesz benne persze pár poén is, mint a „két ember utazik a vonaton” ,na jó nem. Szóval tartottak a filmre egy castingot, ahol rengeteg embert néztek meg, nem tudom pontosan hányat, de sokat. Engem is megtalált Herz Peti a rendező, hogy csináljunk gyorsan egy próbafelvételt, mert még mindig nincs meg a figura. Felmentünk a gyártásvezető lákására, ahol kerestünk egy fehér falnak látszó felületet, ami meg is lett, amikor becsukta az előszoba ajtót. És már daráltam is, hogy Jankovits Péter vagyok, egyik profil másik profil. Itt a tuci-tuci megnyilvánulásom volt, ami meghatotta őket. A hosszabb verzióban már szóltak, hogy inprovizáljak, szídjam a szigetet a saját szavaimmal, csípőből-parasztból. Nem értettem. Szídjad az anyámat, de ne mond rá, hogy kxxxx volt!? Megjegyezték, hogy ezt a stílust nem szeretik a szigetesek. Ekkor elküldtem az egész szigetet...oda. És persze ott állt a Szigetes mögöttem. Őt is megkérdeztem, hogy akkor mit mondjak, azt hogy nem teccetős? Igen az jó lesz. Ez volt a válasz. És jó lett.
Moha: Akkor kivégezhetjük a Szigetes történetet.
J.P: Hála az Égnek!
Moha: Hogy néz ki egy stand up comedy fellépésed? Kigondolod és ledarálod?
J.P: Nem, bár volt, hogy már felmondtam mp3ra. Alapjában pesze nagyon sok vicces sztorim van. Történt velem azért ez az. Figyelj, az embereknek amúgy is olyat kell mondani, ami mindenkivel megtörténhet, mint egy bkv járaton való utazgatás, vagy valami hasonló. Ezeket szeretik a legjobban.
Moha: Történt olyan, hogy le kellett állnod annyira szakadtak?
J.P: Igen, és az annyira jó érzés volt. Nyilván ezért csinálja az ember. Nyugtatólag is hat , ha látom, hogy átment a sztori és röhögnek. Elég kínos, ha még hatás szünetet is tartasz egy poén elött, aztán senki sem nevet. És akkor leizzadva folytatod, hogy „hm akkor erről jut eszembe...” Nagyon ciki.
Moha: Láttál már olyan filmet, amiről belül tudtad, hogy ez igazából a te szereped, csak nem voltál jókor jó helyen?
J.P: Nem szoktam ilyeneken gondolkozni, mert ha már benne van a levegőben egy volna, akkor nem érdekel. Mondjuk mondták már, hogy hasonlítok Steve Buscemire. Hasonló szerepek jutottak neki is mint nekem. Mint amikor például a Fargóban ledarálják egy húsdarálón. Ilyesmivel tudok azonosulni. Mert általában a színházban ilyen szerencsétlen szerepeket osztanak rám is. Egy kortárs absztarkt drámában egy pizzafutárt játszom, akinek három jelenete van, az első kettőben nagyon elverik, a harmadikban lekaszabolják egy késsel, berakják egy ládába, és levizelik. Szép szerep.
Moha: Azért biztos volt hálásabb is.
J.P: Hogyne, már a középiskolában rájöttem, hogy ez nagyon csajozóz szakma. A Gór Nagy Mária szinitanoda elvégzése után Zalaegerszegre kerültem, ahol a „lakály kettő“ az „ajtónálló egy“ szerepekkel vártak rám. Volt kiugrási lehetőségem, mint például magának a császárnak a katonája. Kis kihagyás után következett Fehérvár. A Vörösmarty színház művésze vagyok. Persze , ha lenne lehetőségem szívesen feljönnék Pestre, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk. Kossuth díjas színészeknek is el kell vállalniuk minden létező baromságot a megélhetésért.
Moha: Kedvenc szerep?
J.P: A Diótörő sztorijára írtak egy musicelt és abban én voltam a vakegér. Azt különösen szerettem.
Moha: Sosem értettem, hogy az ilyen „bundás“ jelmezeknél, hogy bírják ki a kollégák nevetés nélkül.
J.P: Megszokja az ember hamar. A Harmadik Richárdban például cicanadrágban, női csizmában, mini kosztümben, konkrétan úgy néztem ki, mint egy rossz transzvesztita. Pedig hírnök voltam. Aki természetesen a rosszt hírt hozta. A reklámban is, amikor csinálták a hajamat meg tették rám a tetkókat, szóltam, hogy gyerekek mindent lehet, de hülyét ne csináljatok belőlem. De mindegy is, úgyis elfelejtik az emberek az egészet. Nem tudom hol leszek öt év múlva.
Moha: Hol szeretnél?
J.P: Jó előadásokban szeretnék jó szerepeket játszani.
Moha: Kommersz vágyak.
J.P: Lehet, hogy ez is csak nagyravágyás.