2010. 03. 23.

Itt élned halnod kell...

2 komment

Minden valamirevaló fiatal az álmai megvalósításán ügyködik. Szívsebésznek Kardiológusnak, Belgyógyásznak lenni tisztességes álmok. Az út a célig, pedig egyre meredekebb . Sőt a fiatal orvosok megmászhatatlan akadályokkal küzdenek! Az Egészségügyi Minisztérium reformrendelete a szakorvosi képzésről szakadékot jelent a tárca és a hallgatók között. Végzős medikusok tömegesen írják alá a szándéknyilatkozatot, hogy nem kívánnak résztvenni a magyar szakképzésben. Kivárási taktika vagy az álmok feladásáról van szó? Vizsgáljuk meg a tényeket, és kiderül!
Egy konfliktus alapja érdekellentét vagy nézet beli különbség lehet. A vita ami kialakult az Egészségügyi Minisztérium és a magyar rezidensek ( szakorvosi képzésben résztvevő fiatal orvosok) között mindkettőt nélkülözi. Egyett akarnak, Magyarországon gyógyítani! És ezért hajlandóak mindent megtenni. A rezidensek, mint minden jóérzésű tanult ember, ragaszkodnak az élhető körülményekhez, ami leegyszerűsítve versenyképes fizetést jelent. A Minisztérium pedig az adófizetők pénzéből méregdrágán kiképzett orvosait nem hajlandó külföldre futni hagyni magasabb fizetés reményében. Érthető! Mégis a hatályban lévő rendelet, drasztikus elemeket tartalmaz. Lényegi pontja, ami kiverte a biztosítékot a kórházak műtőiben, hogy az 5 éves képzés után köteles még 4 évet ugyanannál a munkáltatónál ledolgozni a szakorvos. Ez szerződésben foglalt kilenc évet jelent! Az egymásnak feszült fehér köpenyek és öltönyök indulatát meg kell fékezni! Ezért leültették őket egy asztalhoz nyílt vita keretében.
Az Egészségügyi Minisztériumban felállított két személyes kerekasztal alig látszott ki a sajtó és a mindenre kész hatod éves orvostanhallgatók izgatott tömegéből. Bár minden esetben a többség dönt, mégis a bőrünkön éreztük, hogy a terem kinek a pártján áll. Meg is érkezett az Elnökük, aki a jővőjük sorsát vette a kezébe, Dr. Papp Magor a Magyar Rezidens Szövetség Elnöke. A látványosan felkészültnek tűnő fiatal orvos magával az Egészségügyi Miniszternek Székely Tamásnak mondhatta el az általuk elfogadhatatlannak látszó pontokat. El is mondta! A már említett 9 éves munkaszerződést röghözkötéshez hasonlította, ami alapjaiban korlátozza a gyermekvállalás, a tudományos munka valamint a munkahely változtatás lehetőségeit. Példának azt a szekszárdi neorológust hozta fel, aki egy izgalmas orvosi konferencia ürügyén Szegedre látogat, ahol beleszeret egy szegedi belgyógyászba. Ha nem hiányszakma Szegeden a neorólógus, költséges románc elé nézhetnek. Mivel szerződés szegésnek minősül az adott kórházban elkezdett képzés megszakítása, aminek folyományaként köteles a rezidens képzésének költségeit visszafizetni, mintegy 10 millió forintot. A kérdés, hogy miből? Papp Magor képtelen volt saját kérdését megválaszolni, hisz, mint elmondta ebben a kérdésben is a számok dominálnak. A fiatal orvos 33 éves koráig nem számíthat többre havi 100 000 Forintnál. Fizetéskiegészítésként nem vállalhatnak munkát magánklinikán, mert ez is szerződésszegésnek minősül. Hogy alapítson családot, teremtsen otthont ilyen körülmények között egy fiatal magyar orvos? Amikor kevesebbet keres mint a Minisztérium takarítónői? A Miniszter Úr zavarában vagy értetlenségében a következőkkel reagált, hogy tudomása szerint nem keresnek kevesebbet a rezidensek a takarítónőknél, és ők amúgy is központi szolgáltatóval állnak kapcsolatban. A teremben tartozkodó a hibákra kiéhezett medikus tömeg a válasz hallatán felkacagott. Papp Magor élvezve előnyét újjabb számokkal ostrolomta a Miniszert. Európában több 100 betöltetlen rezidens hely várja a fiatal orvosokat sokszor tízszeres fizetésért. A megdöbbentő tény után gyorsan leszögezte, hogy ennek ellenére nincs más vágyuk mint magyar betegeket gyógyítani. A Miniszer úrtól csak élhető feltételeket kérnek. Székely Tamás válasza ismét tömeg hergelőnek bizonyult. A képzés utáni 4 év amit még egyazon kórházban kell ledolgozniuk az orvosoknak (a már említett felháborítóan alacsony fizetésért), mi a következő 30 évhez képest, amikor szabadon dönthetnek!?
Döntöttek is! Három hónappal az államvizsga előtt az elkeseredett budapesti orvostanhallgatók mintegy 75%, a vidékiek több mint fele mégis a rendelet elutasítása mellett döntött, és aláírta a szándéknyilatkozatot. Papp Magor perdöntő számai ismét domináltak. Számításaik szerint mindössze 150-200-an kezdik meg az új rendszerben a szakképzést, a többiek vagy tudományos munkába kezdenek, türelmesen kivárva a változást, vagy külföldre mennek egy bitonságosabb jővő reményében.
Az egy órás vita végén a statisztika órát felváltotta az irodalom óra. A Miniszter úr a Szózathoz folyamodott méltó lezárásért: "Áldjon vagy verjen sors keze,/Itt élned, halnod kell." Papp Magor válasza gyors és díjnyertes volt: "Az nem lehet, hogy ész, erő/ És oly szent akarat/ Hiába sorvadozzanak/ Egy átoksúly alatt."
Hogy találkozunk e még a jővőben elégedett Magyarországon dolgozó fiatal orvossal, jelenleg megválaszolhatatlan kérdés. Mielőtt elkeserednék ne felejtsük el, orvosain magyar betegeket akarnak gyógyítani, minden áron. Ha törik ha szakad jó kezekben leszünk!