2010. 08. 02.

Szabadföldben megjelent értekezésem a Káli napokról!

Szólj hozzám!

Ha falu napokról van szó Szentbékkálla, a Káli medence legélénkebb közössége nem ismer tréfát. A júliusi hétvége a falu jól megérdemelt éves ünnepe, ahol bárkiből lehet bor tábornok, a falu teke bajnoka és szabadon felkérheti az asztalos mester messze földről ismert szép lányait! Szerencsés ember az, aki oda született!
Bár a “Káli vigazságok” egy nagyvárosi látogató számára is igazi csemege. Elég egy “Áldomás” a falu egyetlen és egyben kedvenc kocsmájából és a szót is, hogy “város” igen hamar el lehet felejteni. A beilleszkedés egy kedves mosolynál kezdődik, ami ilyen szeretetre méltó emberek láttán nem egy bonyolult feladat. Levetkőzve a nagyvárosi allűröket már nem meglepő, ha tarka póni baktat a falu zsúfolt fő utcáján, vagy ha a lángos illata nem tud szabadulni a levegőből. Na ilyenkor kell csak igazán mélyeket lélegezni, és még közelebb húzódni a kürtös kalácsos pulthoz. Mint minden falu napon kötelező egy csinos színpad, ahol többek között megtekinthetjük az elmaradhatatlan sztár vendéget! A mi esetünkben Kovács Katira tombolt a falu mulatásra kiéhezett közönsége! A “Próbálj meg lazítani” még mindig osztatlan siker, olyannyira , hogy nem csak próbáltuk, hanem a tökélyre fejlesztettük! Egy hamisitatlan birka pörkölt megadta a megfelelő fizikai alapot, hogy bírjuk az éjszakába nyúló pörgést! Az asztalról nehezen lehetett leparancsolni a bepálinkázott közönséget, főleg, hogy olyan klasszikusok szóltak, mint a Don Quijote vagy az Aranyeső! A 207 lélekről aktívan gondoskodó polgármester úr, Sárvári Attila mégis a Nemzeti Filharmónikusok koncertjére volt a legbüszkébb! A kocsma lugasa alatt megosztotta velem, hogy fő szervezőként bár nagy munka a fesztivál, a faluja mégis a legjobbat érdemli! Persze minden programot egy pohár száraz fehér bor mellé ajánl, mégis csak szőlő vidékről van szó! Jó tanácsként ennyit kaptam tőle: “ Vigye csak a falu jó hírét, az bőven van neki” ! Küldetés teljesítve!