2010. 11. 08.

Szakdolgozatom egypercben.

5 komment


A szakdolgozat érvelése látszólag két, párhuzamos síkon fut. Egyrészt a világgazdasági válság kitörésével és az utóbbi egy-két év globális történéseivel foglalkozik, másrészt egy stratégiai döntések előtt álló magyarországi középvállalat problematikáját kívánja elemezni. A párhuzamosság csak látszólagos. Nem nehéz belátni, milyen fokon determinál egy évszázadonként csak egyszer-kétszer előforduló globális válság egy gyenge belső piacon, multinacionális vállalatok által szorongatott vállalkozás mozgásterén. Nincs hálásabb környezet egy kisvállalatból középvállalattá bővülő cég számára, mint amikor a nemzetgazdaság és a világgazdaság jól kiszámíthatóan bővül. Ám milyen fájdalmas döntéseket kell akkor meghozni, amikor a vállalkozás még tartja növekedési ütemét, ám a környezet szinte néhány hónap alatt kaotikus, összeomlással fenyegető helyzetet mutat. Úgy vélem, egy szakdolgozat nem ígérhet többet, mint hogy teoretikus megállapításokon túl konkrét döntéseket javasoljon egy rendkívüli helyzetben.
Szakdolgozatom elemzőrészében igyekeztem részletesen bemutatni a válság kirobbanásának, tovaterjedésének és lehetséges megfékezésének szakaszait. Néhány, ma még a közgazdaság tudomány által pontosan nem összegzett következtetést sugallnak az események.
Tehát adott tehát egy régi alapokon nyugvó tőkés gazdasági világrend, mely abban a pillanatban, hogy globálissá vált, elvesztette átláthatóságát, modellezhetőségét. Bár értelemszerűen Magyarországon is minden vállalkozást alapjaiban befolyásol a világgazdaság menete, soha ennyire nem volt beláthatatlan a jövő, soha nem volt ekkora kitettsége a cégeknek. Hogyan lehet ebben a helyzetben és lehet-e egyáltalán stratégiai döntéseket hozni?
Példámban, a Geomédia esetében a lehetőségek között kell választani. Elemzésemben kifejtettem, hogy az önerőből történő, akár több évtizedes gazdasági siker egy közép-európai kisvállalatot képtelen olyan helyzetbe hozni, hogy a piac meghatározó szereplőinek versenytársává váljék. A multinacionális főszereplők nem azért uralják a piacot, mert itt értek el olyan sikereket, amelyek vezetésre predesztinálják őket, hanem azért, mert olyan mértékű tőke átcsoportosítására képesek más piacokról, olyannyira hitelképesek, annyi kipróbált marketing-, lapkiadási és más gazdasági módszerrel rendelkeznek, amelyet évtizedek alatt sem tud egy hazai piacon fejlődő vállalat elérni. Ám helyzetbe kerülhet, hogy eredményei alapján célponttá váljék azok számára, akik új piaci pozíciók meghódítására törekszenek. Aki továbbra is bővülni, növekedni, terjeszkedni akar, annak számára elengedhetetlen multinacionális befektető meghódítása. A kérdés az, elég erős-e a vállalat, hogy megfelelő tőkeinjekcióval a nemzeti piacon fontos szereplővé váljék? A szakdolgozatomból reményeim szerint kiderül.