2011. 03. 09.

Paktumra éhes piacok

3 komment

Az eurózóna világra hozta anyai ágon német, apai ágon francia, szerelemgyereknek jóindulattal sem nevezhető pénzügyi teremtményét. Pénteken éjjel megszületett a Paktum az euróért.

A gazdasági kormányzási csomag és az ennek keretet nyújtó Európai Szemeszter szerves részét képezi majd az Euró-Stabilitási Paktum, mely végső formáját még ebben a hónapban, a mindent eldöntő március 24-25-i csúcson nyeri el. A vita nem a paktum vagy a jogszabálycsomag szükségessége körül bontakozott ki, hiszen abban mindenki egyetért, hogy az eurózónán belül komoly gazdasági együttműködésre és közös pénzügyi eszközökre van szükség. Mivel nem eurószkeptikus pletyka, hogy veszélyben az euró illetve nem közgazdász hakni, hogy a válság még 2012-ben is dühöngeni fog. Fel kell készülni, előre kell gondolkodni, és ezt az eurózóna is időben felismerte. A piac most is ébresztőóraként funkcionált, hiszen amikor a válság átterjedt Görögországra, Portugáliára és Spanyolországra, akkor maguk a befektetők is ráébredtek, hogy az Uniónak nincsenek válságkezelő intézményei. A reform már nem elég, most teremteni kell!

Mégis sokan fintorogva ,csak a Merkel-Sarközy kétszemélyes euró válogatott lejátszott meccsét látják a csomagban . Inkább megosztó, mint megszorító paktumnak nevezték, mivel a német-francia zárt ajtók mögötti aktusnak köze sincs a közösségi módszerhez.

Akárhogy is alakult, márciusban egy kész mindent átfogó csomag kerül majd a sikerre kiéhezett Tanács díszasztalára, ahol a tagországok is megteszik majd az első éves vállalásaikat. Az intézkedéscsomagból ugyanis minden állam szavadon válogatva, s készíthet magának adottságaihoz leginkább igazodó terveket. Ezek elfogadása és ellenőrzése azonban már közös ügy.

A helyzetet csak nehezíti, hogy fokozottan figyelni kell arra, hogy a zónán belüli tagállamok és a még kint időzők közül ne mélyedjen tovább se a politikai,se a gazdasági szakadék. Az elméletben rettentő fontos szerepet játszó soros elnökkel, Magyarországgal, aki még egy megfigyelő széket sem kapott. Bár tőlünk még évtizednyire van a csatlakozás dátuma, úgy tűnik a Magyar átalakítási program legalább köszönő viszonyban van az európai fősodorral. Orbán Viktor tegnap Budapesten így fogalmazott: a paktum intézkedéseinek iránya egybeesik azzal az iránnyal, amelyet a Magyar kormány követ a gazdaságpolitikájában, adókérdésekben azonban különbség van.

A paktum körüli vita negatív hősei a bajba jutott írek és görögök voltak. A már átcsepegtetett mentőcsomag egyes feltételeinek felülvizsgálatához Németország és más alfa országok is kemény feltételeket támasztottak. Bár jól érvényesül a jelenleg nagyon divatos “jó tett helyében jót várj” uniós magatartási kódex, mivel a megnevelt görögök egy 50 milliárd eurós privatizációs programért cserébe 100 bázisos kamatteher csökkentést kaptak, ami megközelítőleg 6 százalékról 5 százalékra mérsékli a terheiket. Georgiosz Papandreu görög kormányfő a csúcsot követő sajtótájékoztatón közölte, hogy országa 6 milliárd eurós megtakarításra tett szert. A főváros Athén is bónuszhoz jutott, hiszen a kölcsön lejáratának határidejét is meghosszabbították a jelenlegi 3-ról 7 és fél évre.

A fekete bárány jelmezben tetszelgő írek viszont állták a Merkel Sárközí által dagasztott sarat, és makacsul visszautasították a társasági adóalap harmónizációját. Cserébe a mentőcsomagból folyósított kölcsönök kamatait csökkentették volna, de Enda Kenny frissen megválasztott ír kormányfő nem volt hajlandó lemondani a legalacsonyabb TAO ország jövedelmező címéről.

A forgatókönyv már készen várja a márciusi csúcsot, meglepetésre nemigen számíthatunk. Merkel hajlandó lesz kozmetikázni az inflációs bérindexálás rendszerét, de ragaszkodni fog ahhoz, hogy a tagállamok vállaljanak alkotmányos kötelezettségeket az államadósság korlátozására, és hogy a nyugdíjrendszereiket kössék össze a demográfiai folyamatokkal. A legfontosabb, hogy a pénzügyi piacok izgatottan várják a „nagy egyezség” megkötését, mivel Spanyolország és Portugália középtávú finanszírozhatósága még mindig nincs megoldva.