2011. 04. 27.

A Néma Nő, nem egy sikersztori

Szólj hozzám!

Vargha Ágnessel, az Európai Unió egyetlen magyar női nagykövetével, a nők elhanyagolt helyzetéről, nyelvi tökéletlenségeinkről és nem utolsó sorban izgalmas szakmai múltjáról beszélgettünk Brüsszelben a Magyar Állandó Képviseleten.

•Az Európai Unió egyik kulcsjelzője a sokszínűség. Milyen formában jelenik meg ez európai munkaerőpiacon?

• Nagyon különböző módon. Elég ha csak a legalapvetőbbre, a nők és férfiak arányára gondolunk. Az egyensúlytalanság mértéke szinte már érthetetlen. Sajnálatos módon Magyarország ennek az ellenszenves sornak is a végén kullog. A helyzet lesújtó.

• Vajon miért alakulhatott ez így?

• Ez nagyon elgondolkodtató. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy valamiféle társadalmi vagy történelmi indok kényszerít minket az afrikai országok szintjére. Elég, ha csak a magyar országgyűlést nézzük. Hosszú évek óta a nők aránya a kellemetlen 10% alatt van.

• Mégis úgy érzem ez valahogy nem igazán szembetűnő otthon.

• Ez igaz. Amióta európai uniós ügyekkel foglalkozom, azóta figyeltem fel én is erre a leginkább. Mert most van összehasonlítási alapom. Otthon az ember ellenkezés és ellenérzés nélkül elfogadja, hogy ez az arány, a képzelt “egyensúly”.

• Az Unió intézményeiben más a helyzet?

• Ha a nyugati fejlettebb országokat nézzük, akkor igen, teljes mértékben. Hiszen ők már tudatosan figyelnek arra, hogy a nemek aránya kielégítő legyen. Ha itt Brüsszelben meghirdetnek egy komolyabb pozíciót, akkor elmondhatjuk, hogy a nők valamiféle előnyt élveznek, mert még itt sem alakult ki mindenhol a megfelelő nemi egyensúly a vezetői szinteken. Igyekeznek pótolni a hiányosságot!

• Egyfajta pozitív diszkrimináció?

• Talán. De még mindig a férfiak a dominánsak.

• Az alapvető szakmai tudáson kívül, mire van ma szüksége egy lelkes munkavállalónak, aki az ország határon kívül, de az unión belül szeretne munkát vállalni?

• A nyitottság ma már nem csak szakmai értelemben fontos. Nyitni kell! Illetve gyorsan kell tudni váltani, miközben meg kell felelni a szakmai kihívásoknak. A munkához való viszony is kulcskérdés illetve az említett mobilitás és a nyelvtudás is. Nem mondom, hogy ez könnyű.

• Vajon bennünk magyarokban megvan mindez?

• A fiatalokban azt hiszem igen. Vagy lehet, hogy csak én találkozom a nemzetközi vonalon ennyi tehetséges fiatallal? Akkor szerencsés vagyok.

• Túlzás lenne kimondani, hogy megfelelünk az európai átlagnak?

• Egy dolog azért van, amiben képtelenek vagyunk tartani az uniós tempót. A nyelvtudás. Nem csak a statisztikák szerint nem beszélünk nyelveket. Mint a nők társadalmi szerepvállalásában, ebben a mezőnyben is sereghajtók vagyunk.

• Mi lehet ennek az oka?

• A rendszerrel vagy a minőséggel van a gond. Egyszerűen nem érzik a polgárok az idegen nyelvek feltétlen szükségét. A probléma, hogy az oktatáspolitikában sem látom a haladást ez ügyben.

• A Magyar soros elnökség felléphet-e ilyen kérdésekben?

• Fontos, hogy különbséget tegyünk a konkrét intézkedések és az elnökség politikai céljai között. Az említett terület például jellemzően tagállami kompetencia. Amit mi tehetünk, hogy felhívjuk a figyelmet bizonyos kérdésekre, vagy napirendre tűzünk egy vitát illetve beterjesztünk egy Tanácsi ajánlást. Itt van a kezemben például egy tanácsi ajánlás, amit a korai gyermekkori oktatás és gondozás témájában tűztünk napirendre. A végrehajtás pedig már tagállami kompetencia.

• Mit gondol ön a “personal brandingről”, amikor valaki kizárólag a “saját bőrére épít”?

• Mint egy színésznő esetében, amikor mindig tragikát játszik?

• Valami olyasmi. Amikor bizonyos hangsúlyozni kívánt személyiségjegyekből épül fel egy “eladható image”. Ön is az elnökség egyik arca. Vargha Ágnesnél, mik lehetnek a meghatározó jegyek?

• Nálunk a diplomáciában, ennek a műfajnak nincs igazán jelentősége. De véleményem szerint, engem a szakmai múltam jellemez a legjobban. Hiszen tagja voltam a Nemzetközi Valutalap csatlakozását tárgyaló csapatnak, amikor a Nemzeti Bankban dolgoztam. Később az OECD csatlakozásban vállaltam szerepet, Pénzügy Minisztériumi pályafutásom alatt. Illetve, ami most a legfontosabbnak tűnik, hogy részt vettem a társulási megállapodás tárgyalásánál is, amit Magyarország az Unióval kötött.

• Rettentő izgalmas lehetett. Hogyan kell elképzelni egy ilyen “mindent eldöntő” diplomáciai kerekasztalt?

• Minden ilyen típusú tárgyalás természetesen nagyon komplex és izgalmas. Mégis kiemelném az egyik legérdekesebb momentumot a szakmai életemből, amikor a rendszerváltást követő gazdasági, szabályozási struktúra kialakításán dolgoztunk. Továbbá amikor lehetőségem volt végig asszisztálni a privatizációs folyamatot is a 90- es években.

• Az ezredforduló előtt az ember valóban képes volt igazán nagyot változtatni, azonban most, hogy a helyes pályára álltunk az ügyek is "kisebbnek" tűnnek.

• A mai világban olyan gyorsan változik minden, rengeteg dolog történik egyszerre. Felgyorsult az élet. Azt látom, hogy az idő előre haladtával, nem a berögzült karakternek, hanem a változékonyságnak van értéke. Rugalmasság, nyitottság! Ezek az új jelszavak.