2011. 05. 13.

Az európai pénzügyi színjátszás avagy a görög dráma

1 komment

Az Európai Unió termelése 7,5%.-kal, az eurózónáé 7,7%.-kal teljesítette túl a tavaly februári szintet. Ez azt jelenti, hogy Európa száraz szemmel és kacér mosollyal bucsút inthet a válságnak? Ollie Rehn Európai Uniós pénzügyi biztos szerint jobb, ha Európa még nem ünnepel. Véleménye szerint az Unió kritikus pontra jutott, mert a görög államadósság esetleges átrendezése beláthatatlan következményekkel járna mind az ország, mind az Unió gazdaságárára nézve. Pattanásik feszült a vita, a jelenleg is tartó adósságválság alakulásáról az Európai Parlament plenáris ülésén.

A kapitalista fejlődés ciklikus fejlődés. Bármeddig is tart egy felívelő ciklus, a rendszerben felhalmozódott ellentmondások, előbb-utóbb válsághoz vezetnek. Ma nem létezik olyan globális modell, ami képes lenne elhárítani ezeket a makrógazdasági kríziseket. Ezt Európa nem hajlandó elfogadni. Derült ki egyértelműen szerdán Strasbourgban. A közös álláspont kizárólag arra terjedt ki, hogy azonnali megoldásra van szükség a görög államadósság rendezése érdekében. Számos képviselő az átütemezést sürgette, mint Bokros Lajos (Európai Konzervatívok és Reformerek), Philippe Lambert (Európai Zöldek), a francia Nemzeti Front vezére, Marie Le Pen (utóbbi alternatívaként a görögök eurózónából való kilépését is elképzelhetőnek tartja), míg mások egy hajóban lavírózva a biztossal az EU és az IMF program végrehajtása mellett érveltek, hiszen véleményük szerint ez jelenti Görögország számára az egyetlen ésszerű megoldást. Tény, hogy az euróövezetet megosztó viták a valós problémáról való figyelemelterelés mellett súllyos gazdasági következményekkel is bírnak, hiszen a piacok nem nyugodnak.

Egy esetleges átstuktúrálás apokaliptikus következményeit Ollie Rehn egyszerű számításokkal illusztrállta. Az államadósság 30 százalékának elengedése nyomán a görög bankrendszer nagy része alultőkésítetté, 50 százalékos adósság-elengedés esetén pedig egyszerűen fizetésképtelenné válna. Ezzel a görög bankrendszer életveszélyes sérülést szenvedne, magával rántva a korábban bizalommal görög államkötvénybe fektetett európai bankokat. Az újjabb bankválság soha nem látott pénzszűkét ídézne elő, vissza nem fordítható folyamatokat indítva el a görög gazdaságban. A Helléneken még egy határozott huszár vágás sem segítene, még a teljes adósság elengedése sem vezetné az ország államadósságát a GDP arányában 100 % alatt szintre. Egy ilyen cseppet sem bizalom gerjesztő szimuláció után felmerül a költőinek becézhető kérdés, hogy mégis ki adna költsönt még egyszer Görögországnak? Ha viszont Athén képes rá, hogy kövesse az éppen egy évvel ezelőtt elfogadott EU és IMF közös programot, akkor a túléléshez, ami jelenleg a teljes sikert jelenti, több éven keresztül 5% körüli költségvetési többletet kell felmutatnia. Ami a biztos szerint koránt sem lehetetlen!
Egy könnyed vállrándítással elintézhetnénk, hogy dehát semmi sem az. Csak még szóba sem került a szavazásra váró 78 milliárdos Portugál mentőcsomag. Majd hétfőn.

Ilyenkor azonban felötlik az emberben a füstbombákat hajigáló százezer tüntető elszánt arca az Akropolisz tövében, akik az eddigi megszorításokat sem hajlandók elfogadni, és hallani sem akarnak újabbakról. Európa meg a görögök jövőjéhez láncolta az euró sorsát. Míg ők gúzsba kötve vergődnek, beköszönt a turistaszezon, és milliónyi német, francia nyaraló boldog napfürdőzés közepette döbbenhet rá, milyen más ez a hellén valóság alulról nézve. Tömve a szállodák, a strandok, dübörög a nyár, lesik az idegen kedvét, aki költ is önfeledten – ám számlát, nyugtát épp oly lehetetlen kapni, mint fagyási sérülést a tengerparton. A nyugati eurómilliárdok észrevétlenül fizetik meg egy laza, vidám mediterrán élet lehetőségét. S máris itt vannak a portugálok a maguk majd’ nyolcvanmilliárdos cechjével.