2011. 05. 09.

Európa Nap

1 komment

Pontosan 66 évvel ezelőtt május 9.-én megszűnt az elviselhetetlen nyomás Európa népein, véget ért az 1939. szeptembere óta tartó rémálom, a 2. Világháború. A 60 millió áldozatot követelő vérontás emléke kitörtölhetetlen, de a hagyatéka is örökérvényű: a béke utáni vágy. Minden európai eltökélt szándéka, hogy hasonló pusztítás soha többé ne fordulhasson elő. A világháború árnyékában elindult egy a történelemben soha nem látott összefogás, mely kizárólag Európa építéséről szólt.

Az ambicíók ma már mások, de az építkezésnek sincs vége. Mint minden emberhez köthető mű, az európai integráció sem tud egyetlen nap, sem egyetlen évtized alatt tökéletesen megvalósulni. De soha nem szabad elfelejteni, hogy miből indult a ma már sokak számára csak az euróról, a bonyoluút jogszabályokról és a terhes kötelezettségekről szóló Unió. A szolidaritás, az elfogadás soha el nem feledhető vezényszavak. Nem illik az európai rámába, ha valaki ebben a közegben szembenállást, gyűlöletet, ellenségeskedést vizionál. Legyen szó Katalóniáról vagy Gyöngyöspatáról, az emberség és az elfogadás alapkövetelmény. Tény, hogy a 27 tagállam a 499 723 520 polgárával, sokszor heves és hangos, de mindenek felett tarka jelenség.

Az Európai Unió szellemi atyjának Robert Schumannak a szavaival élve: "Európát nem lehet felépíteni sem egy nap alatt, sem valamely abszolút prioritást élvező terv részeként; Európa gyakorlati eredményeken keresztül fog megvalósulni, amelynek első lépése egy közös cél kitűzése." A cél 66 éve közös. Az Unió azért alakult, mert léteznek olyan kihívások, melyet az országok nem képesek önállóan megoldani. Európa lehetőség, nem pedig korlát, amivel meg kell tanulnunk élni, nekünk magyaroknak is. Sokszor érezzük Amerika exkülügyminiszterének Madeleine Albright szellemes szavait a sajátunknak, miszerint „Az Európai Unió működésének megértéséhez zseninek, de legalább is franciának kell lenni.” Úgy gondolom, elég csak európainak.