2011. 05. 27.

Csapkodó árfolyamok

1 komment

A régóta beteg gyerekként kezelt euró, a héten rengeteg törődést kapott. Csapkodott is az árfolyam szertelen. Felülről a sajtóban megvadult csimpánzként emlegetett ex IMF (Nemzetözi Valutalap) vezér szex botránya csiklandozta, míg alulról a bivaly erős svájci frank szárnyalását szemlélhette.

Az utóbbi napokban a gallok mintha kilökdösték volna európai vetélytársaikat a gazdasági lapok címoldaláról. Nicolas Sarkozy, francia elnök egy születendő ikerpárral lepte meg a közvéleményt, amire az euró családias szeretettel reagált. A konkurens francia Szocialista Párt Strauss-Kahnt szánta az ország élére a következő ciklusban, de a karrier romboló incidensnek köszönhetően, úgy tűnik Le Pen léánya a szélsőjobboldali Marien kerül a választási fináléba a leendő édesapa ellen 2012.-ben. Ettől sántítani kezdett az euró, ám Christine Lagarde nevétől újra táncra perdült. Az IMF könnyen felejtene: a francia gazdasági és pénzügy minisztert José Manuel Barroso európai bizottsági elnök a G8 csúcson viharosan támogatta. Egy Barroso féle hátbaveregetés ebben az esetben egészen az elnöki székik kitart majd.

Nekünk magyaroknak a legfontosabb, hogy mihamarabb új elnöke legyen az IMF-nek. Fegyelmezett csöndben a félárnyékban kell várnunk a beavató ünnepséget, mert a héten lezajlott állami MOL részvény bevásárlás jobb ha nem kerül az IMF boncasztalára. Hiszen nem titok, hogy az alkalmazott forrás, a már lehívott, de fel nem használt IMF-hitel volt. Tavaly júniusban ugyan kipenderítettük szegényes portánkról a Nemzetközi Valutalapot, a maga felkínált segélyével együtt. A büszkén visszanyert gazdasági függetlenségünk mellett azért nem bántuk, hogy itt maradt egy nagyobb összeg a Nemzeti Bankban tartalékában. Tény, hogy az IMF engedélye nem volt szükséges a tranzakcióhoz, bár szakértők szerint az is biztos, hogy a Valutalap nem bólintott volna rá a nagybevásárlásra. Hiszen az IMF hiteleinek határozott célja a a pénzügyi stabilitás megteremtése volt. ami akár a szervezet honlapjáról is könnyen leolvasható. A MOL pakett, avagy az állami tulajdonszerzés vitathatatlanul nem tartozik bele az általuk vázolt támogatottsági körbe. A kérdés viszont az, hogy képesek leszünk e törleszteni a hitel kamatát, akkor is, ha esetleg eme részvénycsomag hozama nem a várt összeget produkálja?

Az üzletet amúgy is több mint rejtélyesnek tartják Brüsszelben. Arra egyetlen elemző sem gondol, hogy csupán egy részvény adás- vétel volt, s vége a történetnek. Ha ez valakiben fölmerülne gondoljon arra, hogy az orosz lapok szerint a tőzsdét szitokszóként emlegető magyar miniszterelnök egy bizonytalan tulajdonú társaság ügyvezetőjével személyesen hozta tető alá az üzletet. Lehet, hogy így nyílnak meg a kelet kapui, s pillanatok alatt megoldódhat a hányatott sorsú Malév jövője, lesznek használható szerelvények a metróba, vagy gigantikus gáztárolóvá válik az Alföld. Ám annak önmagában sok értelme nincs, hogy tőzsdei pakettra költsék azt, amit fényes célunkra az adósság csökkentésére is lehetne. Hacsak… S a hacsak a ravasz kobinációk állandó tartozéka. Mi történik ha “ oly sok szinergiát kihasználva” új részvények kibocsátásával a Mol fölvásárolja az MVM-ET országos energia hálózatostul, atomerőművestül együtt. Megalakulna Közép Európa legnagyobb energetikai cége, ami immár nem tíz százaléknyi szavazatot adna a kormánynak. Ráadásul tőzsdei vállalatként igen kapós lenne, s a Mol-ért kifizetett fél ezer milliard többszörösét lehetne adósság törlesztésre költeni. Ezen túlmenően a miniszterelnök bezsebelhetné az évtized üzletembere címet is… Brüsszel áll és szájtátva vár.

Az európai botrány kavalkád most minket segít, nem úgy mint a száguldó svájci gazdaság. Nem elég, hogy minden kisebb nagyobb borús hírre a piacok menekülnek a frankhoz, de a svájci bankok úgy erősödnek mintha doppingolnának. Az kétségtelen haladék a deviza hiteleseknek, hogy a kormány megköti átmenetileg az árfolyamot, de félő, hogy a türelmi időszak végén már 240- 280 forintot is érhet egy frank. S akkor minden kezdődhet elölről..