2011. 09. 02.

Befolyásos HR guruk

Szólj hozzám!

A legbefolyásosabbak jönnek-mennek a 4 havonta frissülő erejüket elemző online listákon, de igaz karmesterek a HR világában, soha nem mutatkoznak. Élőhelyük a média világától távol esik, de a sikertől koránt sem. De mit jelent az, ha valaki mégis az említett toplisták élén lavírozik? Nézzük ki és miért számít hivatalosan is csúcsragadozónak!

A világgazdaságot és a tőkés „táplálékláncot“ Kruppok, Rockefellerek, Rothschildok uralták. Az üzletnek emberi arca volt, kik évtizedekre készítettek stratégiát, mivel tudatosan a következő generációkba örökítették tovább a vagyonukat. Napjainkban, a multinacionális óriások világában mindez megváltozott. Mivel kommunikált tulajdonos nincs, a meghatározó, a képviselő a menedzsmenti gárda lett, melynek átlag kihordási ideje optimistán is csak pár év. Az ő jövedelmük az egyik évről a másik évre történő profit gyarapodástól függ. A kiválasztásuk pedig egy másik vezető, szakértelmétől, emberismeretétől, befolyásától. A védett állatként óvott munkaerő ma már nem a költségtényezők egyike, hanem a vállalai erőforrás aranykészlete. Ez egyben azt is jelenti, hogy a HR vezetőkkel szemben támasztott igények is új fordulatot vettek. A vállati értékteremtés folyamatában fontos állomást osztottak nekik, a feladatkörük is igen széles palettán mozog, mely magában foglalja az emberi erőforrás tervezést, a toborzást, a tudásmenedzsmentet, a képzést , az utódlástervezést, a kompenzációt, és a tehetségekért folyó kíméletlen háborút. Röviden a hadvezérnek is beillő HR vezetők, nemcsak a felső szintű vezetők kiválasztásában profik, hanem a cégmenedzsmentek értékelésében is, a vállalatvezetés alkalmasságának a megállapításában. Miközben a HR evolúció újabb szintre fejlődött, tágul a világ a digitális horizonton is! A technikai eszközök kötelező jobb kihasználásával a személyes kapcsolatok jelentősége éppen úgy csökkent, mint a HR vezető személyes tehetségéé. Így nem kizárt, hogy a nagy “egymásra találás” csupán mechanikus keresési procedúrává válik az ügyes operátorok kezében a Twitteren. Nem a régimódi “kézműves” jellegű mesterség már a HR. A siker, a befolyás a tehetség mérése sem lehet már a matematikai alapművelet. A Top menedzserek közötti top-top lista elkészítése halmozottan embertpróbáló feladat.
De hogyan képesek megállapítani, hogy ki a legbefolyásosabb HR szakember ma a világon? Kellemtlenül egyszerű a válasz: Aki a legkisebb ráfordítással képes betölteni a szóban forgó poziciót. Emelett természetesen, az ő HR szakblogját idézík a legtöbbet az USA legnevesebb egyetemein, a nevének első három betűjének a beírása után már ezüst tálcán kínálja a Google, akinek a saját szakzsargon kreációja külön fejezet a Wikipédián. Ezek online külsőségek, a self-marketing mindenki számára elérhető eszközei. De mit tud szakmailag?

Az online és az offline hálózati kombináció finomhangolását, alúlról kezdi a szervezeti fejlesztést miközben hihetetlen rafinériával építi a kapcsolatrendszerét az elengedhetetlen tökéletes professzionális munka mellett.

Ha pedig a nyughatatlan kételkedő kivizsgálja a szóban forgó HR vezérkari főnök online leleteit (Blog, Twitter, Another Blog, Linkedin) látja, hogy az illető könyörtelen a kötelezettség vállalásban és az aktivitása nem ismer korlátokat. Ha valaki minderre képes, elkerülhetetlen a világuralom a szakmában. Az amerikai William Tincup a 4 hónaponta ismétlődő újra sorozásban, immár két éve egyeduralkodó, ha a digitalis befolyásról van szó a HR szakmában. A zseni rövid online profiljában “munka” címke alatt a következő látható: HR tanácsadó, MBA, SPHR, Előadó, Blogger, DriveThruHR Co-Host, Tehetség gondozó, HR Software Szakértő. Ha akár a felét is érteném, valószínűleg én lennék a második.

http://www.hrexaminer.com/