2011. 10. 28.

Az ország nem kertes ház

Szólj hozzám!

Tüntettünk.
Én meg az orvos. Úgy, ahogy azt múlt szombaton megígértem. A saját két szemünkkel láttuk, hogy az Erzsébet hídtól az Astoriáig egyetlen egy darab embernek sem tetszik a rendszer. Elnézést, nem egyszerű embernek, hanem civilnek. Mert ugyebár, a Szabad Sajtó útján csakis civilek vonultak. De, hogy néz ki manapság egy valamirevaló civil? Az időjárásnak megfelelően öltözött elégedetlen ember. Mondanám egynapos empírikus kutatásom végeredményeként. Ám az értelmező kéziszótár szerint a „politikamentes” jelző kihagyhatatlan, ha a civileket vesézzük. Vasárnap azonban mindenki politizált. Definíció szerint akkor nem is civilek? Zavarban vagyok. Kérem, én politizálok. Azért mentem tüntetni. És mégis civilnek vallom magam. A káosz csak mélyül, ha ugrunk egy sort a szótárban. „ A civil más szóval: polgár.” A jobboldali kormányzás jelzője szokott ez lenni. A rendszer előképé, ami most nem tetszik. Szóval, akkor civil és polgár végre egymásra talált ebben a fene nagy elégedetlenségben. Sikersztori.

Nem tetszik a rendszer. Nem hát. Na de milyen rendszer tetszene? Milyen politika felelne meg? Egyelőre annyit tudok, hogy összefogás kell! Mi szépen összefogtunk múlt szombaton! Jó szorosan! Akkor ez megvolna. Aztán azt mondják, közösen kell cselekedni. Én cselekednék is szívesen. A szónok szerint lenne is itt egy feladat. Végre van esélyünk felépíteni egy új demokratikus Magyarországot! Ezt a mázlit! Ha már esélyünk van, akkor kezdjük el, ne szalasszuk el a soha vissza nem térő alkalmat – vágná a múlt szombati lelkes százezer. Építkezzünk! És már nyúlna is Európa szép zöld kertjében a tégla után, rakná a korrupció mentes taligára, egyensúlyozna az esélyegyenlőség pallóján és levakolná az elszámoltathatóság malterével. De az ország nem kertes ház! Mi, civil polgárok nem tudjuk, honnan is tudnánk, hogyan kell országot építeni. Jelentkezhetne már valaki, akinek van némi fogalma. Esetleg tapasztalata is netán. Mert eszme van, cél is dögivel, de az út mely a Szabad Sajtó útjáról indul, fogalmunk sincs merre visz. Pedig mennék én tovább. Mert az eddigi feladatokkal készen vagyok. A kiosztott sajtóigazolványból én is kaptam, írok is. Az „Egymillióan a sajtószabadságért” oldalt megosztottam a Facebookon. Még a dalt is. Szorgalomból. Most viszont szolgálatra jelentkezem! De előre mondom, hogy én alternatív köztársasági elnököt nem fogok választani.
Butaságot nem csinálok.