2011. 10. 07.

Alakuló ülés

Szólj hozzám!

Egy jó politikai vita az igazi sörkorcsolya. Főleg péntek este! Évek óta fix pont az életünkben a Kisrigó. Most nagy dolgok színtere.

Két már jól megszokott szitkozódás és felfuvalkodott elégedetlenkedés közben Dávid hirtelen a pírban fürdő Zsuzsihoz fordult:
 - Ha neked drága Zsuzsikám ebben a pillanatban kéne belehelyezned a formás kis kezed az urnába, vajon ki mellett szerepelne az x-ed?

Az ELTE politológia szak kiválósága szinte megsértődött. Dávid a zavart röhögcsélést és a Két Farkú Kutyapárt képzeletbeli hatalomátvételét megtörve jelezte, hogy csigavér, nem akart ő kínos helyzetbe hozni senkit, egész egyszerűen csak elege van.
 - Minden péntek este mástól sem zeng ez az átkozott madár csak a mi rettentő szofisztikált anyázásunktól, a kifinomult ki-be magyarázásoktól és a bezzegezéstől, miközben azt sem tudjuk mit akarunk. Vagy kit akarunk!

Vizsla módjára pásztázva a barátait, szemükbe harsogta a nagy ötletet!
 - Alapítsunk pártot! Nem 2 év múlva, nem a második gyereked előtt – nézett egyenesen a székébe mélyedt Katira - hanem most itt a Kisrigóban!

Fullasztó csönd volt a válasz. Meglepődtem! Ezek komolyan veszik. Ha maradt volna az egymást vég nélkül túllicitáló poéngyártás, hátra dőlök és rendelek még egy házmestert. Igaz így is rendeltem, mert az előrevetített izgalom munícióért kiáltott. És bár a tulaj nem rohant a tulaj a Kisrigó táblát Pilvaxra cserélni, de éreztem valamit. Dávid is érezte.
Pásztázom a péntek estém öreg bútordarabjait. Van itt minden kérem. A vidéki szoci, kinek a szülei nem hajlandóak tudomást venni a hatalomról. A poros értelmiségi, ultraliberális család egyetlen édes fia. A nagy számok törvényének a bizonyítéka, a lelkes Fidelitas tag. A meggyőződéses zöld, ki bizalmát éppen az LMP-be veti. Rendes körülmények között még egymás nyelvét sem értenék. A Kisrigóban viszont nagy cimborák ebben a baromi nagy elégedetlenségben.
- Tegye fel a kezét aki benne van!

Politológia a magasba, makró pénzügyek felfelé, kommunikáció szak nyújtózkodik, színmű igen, amerikanisztika hangosan egyet ért, marketing az asztalra csap! Kati a még egy gyermekes anyuka jelezte, hogy egészen fél 1-ig bármire képes.
 - Szívem ne aggódj, 4 óra alatt átlagosan vagy ezer módosító indítványt fogad el a Parlament, nekünk egy párt alapításhoz a fele is elég lesz.
Zsuzsi ismét rémesen izgatott.
- De mi legyen a nevünk?
- Majd ha lesz irány, lesz név is Zsuzsikám.- Felel nyugtatóan Dávid.
- Kulcsszavakat kérek, kinek mi az igazán fontos!

- Demokratikus!
- Vitaképes!
- Európai!
- Szakértői!
- Esélyegyenlőség!
- Szolidaritás!
- Hitelesség!
- Európai, ja az már volt.
- ÚJ
- Van ezek közül olyan, ami valakinek a meggyőződésébe vág, és képtelen vele azonosulni?

Megnyugtató csönd a válasz. Elégedett félmosoly minden egyes arcon, annak büszke tudatában, hogy igen ő is már most hozzá tett valamit. Még az európait duplázó Misi is kivágta magát, hiszen „Az Európai az most kétszer olyan fontos”. Milyen igaza van. Ismét Dávidnál a szó:
 - Jobb, Bal, liberális, konzervatív, zöld, népnemzeti? Mik legyünk?
A Fidelitastól kapunk egy reflex jobbot, a vidéki szocitól egy kötelező balt, de érdekes, hogy a zöld kisasszony nem zöldez hangosan. A rossz tapasztalat gondolnám. Pedig Dávidon épp fekete garbó van. Hol a pavlovi reflex?

 - Mi lenne ha nem kevernénk bele magunkat ebbe a jobb-bal ideológiai botrányba? Asszisztálva a teljes fogalomzavarhoz? Mitől jobb oldali ma egy párt? Ha bal oldali gazdaságpolitikát folytat? Vagy attól baloldali, mert a nagy vállalatokat adóztatja? Az a konzervatív aki valaha liberális volt? Sajnálom, de én Magyarországon élek, nekem itt kell megértenem az alapfogalmakat. És nem nehéz belátni, hogy ez egyszerűen képtelenség. Mi lenne ha mi egy huszárvágással, irány nélkül szimplán csak Európaiak lennénk? Magyarok, és egyben demokratikus európaiak? Akik szépen beleilleszkednek az Európai csapásba? Nem balról vagy jobbról kanyarodnánk rá az útra, hanem közvetlenül onnan indulnánk?

Elégedettek az európaisággal. Mr. Fidelitas és a szoci is nyugodtnak látszanak, hiszen attól még nem bal és nem jobb, mert európai. Itt semmi nem dőlt el kérem.
Dávid elemében van, félek gondolatban már miniszterelnök.

 - Minden demokratikus társadalom a civil szférából építkezik. Meg kell erősítenünk a civil társadalmi hálót. Közösségben élni, ez jelenti a modern világmegváltást. Legyen szó politikáról, környezetvédelemről, hitről, ezek közösség nélkül elképzelhetetlen fogalmak. Mi az új generáció, ehhez értünk, az építkezéshez. Olyan fegyverekkel vagyunk felvértezve, amit a régi vonalasok szinte félnek megismerni. Mint pl. a közösségi média. Valljuk be, ha kampányról van szó, igen költségkímélő eszköz.

A pénzügyes Feri ekkor a maga eszméletlenül közömbös stílusával odaveti:
 - Könnyű csökkenteni a semmit. Mivel Dávidkám egy árva forintunk sincs. Bocs, de az európai eszme kifényesítésénél inkább számolgattam egy kicsit. Ne érts félre, tudod, hogy minden szavaddal egyetértek. Szóval úgy kalkuláltam, hogy alsó hangon 5 milliárdra lesz szükségünk.
 - Mire? Nem 2/3-ot és médiabirodalmat akarunk építeni édes Ferencem, hanem Pártot.
- Ja, szóval te nem a Parlamentben akarsz politizálni, hanem kizárólag a Kisrigóban. Jól értem?
- Most majdnem jól, 2 év múlva meg nagyon rosszul. Számolgathatsz még kedvedre, de most maradjunk a finom, kényelmes civil társadalomnál és a Facebooknál. Hiszen ebben lehetünk erősek. Meg abban, hogy fiatal, képzett, nyelveket beszélő, külföldön tapasztalt, gondolkodó emberek vagyunk, akik tenni akarnak! Akiknek totál elege van a székükbe vértelen kézzel kapaszkodó múmiákból! Akik még mindig Brezsnyevvel fantáziálnak vagy azt hiszik egy jó parti az egyetemi koleszban kitart életük végégig. Na nem! Nálunk nem az lesz, hogy „téged bírlak, te leszel az államháztartásért felelős államtitkár”. Szakértőket szeretnék! Szakértőket egy hozzá értő csapattal. Bár láttunk már ilyet… ugyebár. Most éppen a Columbia Egyetemen hallgathatják.

Feri, tőle igazán szokatlan módon közbevág.
- De láttunk már olyan szakértőket is, akik cseresznyéért mentek Dél-Amerikáig, vagy európaiként a Kába kő környékén keresik a hiányra a megoldást…
Mindenki csendben matat a pohara körül.  Dávid azonban harcra kész…

- Ne legyünk már olyanok, mint a nagy öregek… Csak a múltban éltek? Nekem még nincs múltam. De egyelőre, a jövőm is homályos…

Na igen, aki 20 évesen nem lázadó, és 50 évesen nem konformista, az hülye.
Közben a számlánk is közeldik a távoli pulttól.

- 4200 lesz.
- Na annyi nincs.