2011. 12. 30.

Az átok

Szólj hozzám!
James Turrell
Miért nem lehet egy szép, és egyben rém átlagos karácsonyi ajándékot adni? Krém, mozijegy, tea, lemez. Bekenem, megnézem, megiszom, meghallgatom. Annyira egyszerű. Én meg itt állok a ferencvárosi jósda előtt, és egy letört angyalszárnyat markolászok némi mágiáért. Mondhatom érdemes volt 6 évig pénzügytant hallgatni.“ Ismerd meg önmagad”, hagyjuk már.

Saci remegő kézzel adta át a karácsonyi ajándékom, a tört fehér angyalkás borítékot. Meleg öleléssel nyugtáztam, a megelőlegezett színházjegyet, és már fordultam is egy újabb koccintásra a következő ünnepiesen várakozó barátnőm felé, mikor Saci kedvesen, de tőle szokatlan erővel visszahúzott. Gyöngyöző homlokkal hadovált lelki pálfordulásról, igaz szerelemről, a sors kiszámíthatóságáról és effélékről. Újaim már be is csúsznak a boríték apró nyílásába. Egy kátyát találok.
“Szabrina jósdája”. 1 db sorselemzés angyalkártyából. Beváltható: 2011. december 31.-án délután 4 órakor.
 Az angyalszárnyas kilincs már egy parányi mozdulatra csapkodva megadta magát. Kapar a torkom az olcsó illatosítóktól, csípi a szememet a vörösen izzó félhomály. A szoba közepén kecses lábú barokk íróasztal, felette maga Szabrina tornyosul.
- Fáradj csak beljebb kisszívem, nem kell megijedni. A lélek pontosan ismeri életed minden mozzanatát, a leszületés előtt felvállalta a sorsod, tehát pontosan tudja mi is vár rád. – A lábaim maguktól araszolnak vissza az angyalszárnyas ajtó felé. Leszületés? Friss levegőt!
- Gyere csak gyere, vannak kérdéseid a jövőd illetően? – A lábak, melyeket 26 évig a sajátjaimnak tudtam, mégis csoszogva megindulnak a levendula köntösbe csavart, izzó szemű nő felé. Izzadságtól összemaszatolt borítékomat már bontják fürge, vörösen csillogó karmai.
- Szóval itt egy sorselemzés lesz. Semmi ok az aggodalomra kincsem, a kártyapaklit már reggel az első használat előtt felszenteltem. Fizikálisan és mentálisan is megtisztítottam a lapokat, áldást kérve az angyalodtól, hogy segítsen az értelmezésben, a titkok feltárásában.
- Angyalom? Nekem? Mint a kilincs? Lényétől nem várt szépséges kacaj rázza a selyem milliőt. A titkok ideje lejárt.
- Mindenkinek van angyala kisszívem. Viszont nem vonzástanfolyammal és tudatos teremtéssel kiegészített sorselemzésről szól az utalványod, így egy témában lehetek csak a segítségedre. Mondd mire vagy kíváncsi?
 Mire-mire? Semmire. Mindenre! Hogy lehet ilyenre válaszolni? Magam is elcsodálkozom, amikor meghallom a hangom:
- Hát végül is ha már itt vagyok, a tavaszi államcsőd valószínűsége igencsak érdekelne – húzom ki magam a süppedő pink puffon. Immáron a biztonságos hazai pályán könnyebben megy a csevegés.
- Nibiru angyal említette, hogy nehéz eset vagy kisanyám. De azért ez mégis túlzás. Na mindegy.
- Nibiru? Az meg kicsoda?
- Az angyalod neve Nibiru. Vetettem egy kártyát a biztonság kedvéért mielőtt ideértél. Nibiru szerint nagyobb gondod is van neked az államcsődnél. Mondom a témákat, amiből választhatsz. Jól gondold meg, egy pakli, egy téma. Egészség, munka, család, szerelem.
Szemét banya. Még, hogy nagyobb gondom? Mikor a CDS felár már 600 felett jár? Majd kicsattanok, imádom a munkámat, és egész karácsony alatt egymáson csüngött a família. Fogalma sincs.
- Szóval a szerelmet választottad. Nibirunak megint igaza lett. – az automata légfrissítő újabb deci tömény bűzt fecskendez a kínos csöndre. – Lássuk a kártyát!
Sebesen járó ügyes kis kezei már megágyaztak a paklinak a csipkés terítőn. Három sorba rendezve a csomagot, hirtelen mozdulatokkal csapja fel életem lapjait. Kikerekedett szemmel nyalogatja a maradék rúzst a szája széléről, majd ellaposodott hümmögések közepette vizsgálgat egy egyszarvú, hátán lovagló fejetlen angyalt. Mellette feketén hamvadó szívet nyilaz egy fürge kis Kupidó. Úgy érzem lázam van, zsibbad a fejem az olcsó löttytől a levegőben. Hirtelen felpattanok, akkorát csap az asztalra. A kártyák szerte szét hevernek a rózsaszín rongyszőnyegen. Az elsárgult csipkén egy darab felfordított kártya égeti mindkettőnk szemét. Különös, rémisztő figura: a lábánál akasztott ember. Szabrina döbbent tekintettel motyog, de nem értem. A piros körmök az ajtó felé tolnak.
- Hagyjuk ezt... – remegve nyúl az angyalszárnyas kilincsért. Döbbent arcom mégis válaszért kiált.
- Lesz államcsőd! Viszlát.