2011. 12. 04.

Kiközösítve

Szólj hozzám!

A modoros Európa eddig úgy tett mintha nem lenne véleménye Magyarországról, pedig mindig éppen 27 volt neki. Eljött az idő, amikor a közösségi jóindulat, a gyengébbek iránti szolidaritás és az egység iránti örök vágy, már nem akadályozza meg, hogy kimondják: most éppen ki nem állhatnak minket.

Imádott magyar nők társaságában folytatott könnyed sajnálkozás történelmi viszontagságainkról az egyetlen elképzelhető szituáció, ahol ma egy európai képes felülemelkedni az elmúlt hetek rémtettein. Temperamentumtól függetlenül veri a mellét Európa.

Hét éve, hogy teljes jogú tagja vagyunk az Európai Uniónak, és tizenhét, hogy jelentkeztünk. A csatlakozásunkkor, mint egy haza térő kedves rokont, úgy köszöntöttek minket, míg hét évvel később a soros elnökségünk idején,”Európa vad kelete” címmel közölt elemzést rólunk a Die Welt. A vad azóta, megvadult. Kezelhetetlen rossz gyerek, aki képtelen megtalálni a helyét a tornasorban. De megsértődik, ha a kispadra ültetik. Pedig mindig is csapatkapitány akart lenni. A csapat viszont ki nem állhatja az önző játékosokat. Aki a saját maga taktikáját játssza és képtelen passzolni. Ismerjük az ilyet.

Múlt héten Brüsszelben jártam, ahol egy kint dolgozó barátom, tőle soha nem látott csalódottsággal mesélte, hogy már mindenben hendikepesek vagyunk – teszi hozzá magyarázatként: – akár egy bizottsági előterjesztésről van szó, akár egy parlamenti vitáról, akár ha szívességet kérünk, akár ha ügyet intézünk, akár-akár.

Az Unióban a feketepontot nem rendetlenkedésért lehet kapni. Nem feltétlenül. Hisz láttak már ideges nemzetet! Sőt! Egy rakoncátlan gazdasági adatért sem jár azonnal vasszigor. Persze, ha minden fontosabb mutató egy időben kezd el zuhanni, méghozzá egy régen oly sokat ígérő tagállamban, arra azért odafigyelnek. Vagy ha a forint, olyan kezelhetetlen, mint maga a pénzügyminiszterünk. A világ legrosszabb pénzügyminisztere. Nem én mondom, ők. Ám nem ettől lesz Magyarország neve kétszer is vastagon, pirossal aláhúzva. Hanem attól, hogy a vonatkozó adatokat magyar részről akár háromszor is módosítani kell, hogy keletre rohangálunk új barátok után, hogy, mint egy durcás primadonna úgy kéredzkedünk vissza az IMF.-hez, és, hogy még mindig azt hisszük az országhatáron megállnak a hírek.

Vállalhatatlan.

 De az unió a megbocsátás híve. Mindenkinek van második, akár harmadik esélye is. Ha lesz ember, aki majd mer bocsánatot kérni. Kézzel-lábbal gondolom. Hiszen az új oktatási törvényben, a diplomához már nyelvvizsga sem kell. Minek? Jobban is tesszük, ha nem mutatkozunk külföldön.