2011. 12. 02.

A nagy ötlet

Szólj hozzám!

Túlzás lenne azt állítani, hogy megálmodtam. Olyan látomásféle volt. Persze, tudtam, hogy egyszer meglesz. Az első marketing órám is ezzel indult, „Ha majd jön a nagy ötlet, tudjátok mit kell tenni”. Helyben vagyunk. Istenemre, elvégeztem a szakirányt tisztességgel, de, hogy most mihez kezdjek az én nagy, mit nagy, hatalmas, korszakalkotó ötletemmel az rejtély. A rejtélyek pedig megoldásra születtek.

Ugrálnak a számok a fejemben. 23 millió kis és középvállalat van Európában, mely 100 millió minőségi munkahelyet teremt évente. Az arctalan 100 millióból végre bemutatkozik egy, elég a tükörbe néznem. Vállalkozó leszek. Jól hangzik! De nem ám a dörzsölt, borostás fajtából. Én nem a zavaros szürkében fogok garázdálkodni. Fehérítsünk! Elveim vannak. Mondjuk ezzel az ötlettel, kinek ne lehetnének? A marketing guruk szerint, akkor állunk szemben egy igazi nagy ötlettel, ha irigykednénk, ha nem a mi gondolatunk lenne. Hát engem megenne a fene, ha más előbb találta volna ki.

A nemzedékemben nem lobog a vállalkozói harcos kedv, kevesebb, mint 4% mer a tettek mezejére lépni. Félnek. Megértem, ma Magyarországon 10-ből egy vállalkozás lesz sikeres. Szegény maradék kilenc. Két dolog kell az induláshoz, pénz és önbizalom. Tanár Úr, ÉN készültem! Elmentem szépen a fiatal vállalkozók hetére, ahol fegyelmezetten végig hallgattam, hogy az „első céges” és a fiatal vállalkozók nem tudnak elég biztos alapokkal indulni, s mire a teljes cég összeáll, elfogy a tulajdonosok pénze, lelkesedése. Fokozottan veszélyeztetett vagyok. Persze nem a lelkesedésemért aggódom. Most még a pénzemért sem. Bizakodva félretettem szépen az ösztöndíjból, gyakornoki munkákból, locsoló pénzekből. 5%-ra ,lekötve. Szó, ami szó összejött a tőkém. Amit kész vagyok befektetni. Imádom ezt a szót, befektetni. Ha nem lennék irgalmatlanul optimista, és nem bíznék az ötletben, akkor azt mondanám, hogy ha bebukik az üzlet, akkor is mintha mi sem történt volna, a nulláról indulok a munkaerőpiacon. Nincs vesztenivalóm. Pályakezdő vagyok! A legszebb az egészben, hogy nem vagyok egyedül. A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége, ahogy ő fogalmaz, segít a „piacra helyezni”. Jó áron. Ha mindezt a piacon próbálnám összeharácsolni, régen az összeg duplájánál járnék. Spóroljunk, amin lehet. Főleg ma, a válság derekán. Az emberek kenyérre meg közmű számlákra költenek, kétszer is meggondolnak minden fillért. Közéjük kell befurakodnom. Nem mondom, hogy az ötlet a gazdasági Kánaán kellős közepén érkezett, de mit tegyek, olyan ez, mint egy nem tervezett gyerek. Szeretjük, mert a miénk. Túl sok a balladai homály a nagy ötletemmel kapcsolatban. Ugye? Azt is megtanultam, hogy az időzítésnek mekkora szerepe van a pénzkeresésben. Én a legjobbkor robbantok. Most mikor kilátástalan milliók már csak a csodában reménykednek. Legalább tegyék környezettudatosan. Tehát annyit mégis elárulhatok, hogy köze van a védett afrikai állatok szerencsehozó ereklyéinek magyar biofeldolgozásához.