2012. 01. 14.

Más tolla

4 komment
Csalás? Plágium? Lopás? Tisztelettel kérem Tanár Úr ne káromkodjunk a tudmány oltárának közvetlen közelében. Sérti a fülem, a csalás és a lopás közt megbújó idegen szó. Egy kreatív lélek őszinte sérelmei ezek. Hiszen én nem tettem mást, mint minden jóravaló állampolgár a piacgazdaság bő legelőin: a lehető legkisebb befektetéssel óhajtottam a lehető legjobb eredményt elérni.

Sikerült. Színtiszta jeles. Mit jeles? A jeles esszenciája, a kitűnő szinonimája. A Nagy Doktori fokozat ehhez képest olvasònaplò. Én mindösszesen a precíz szakmai kutatásom alatt nem tettem mást, mint ami egy kutató hivatása. Információt gyűjtöttem. Bevallom száraz, és az én ingerszintemnek kissé lapos volt a fáma, ezért kényszerültem egy kicsit látványosabb formában közölni. Természetesen részben a Tanár Úr kedvéért, hogy a tudománytól való színtiszta időrablás, a szakdolgozat javítás lehetetlenül unalmas órái, ne az én lelkemen száradjanak.

Forrás? Milyen forrás? Ezt hagyjuk meg a balneológusoknak. Ez a forrás kutatás, nem nekem való. Kreatív, gyors észjárású ember, el is felejti az oldalszámot a nagy tudományos felismerés örömében. Ismerős a Tanár úrnak is, úgy sejtem. Ugye milyen gyönyörű volt az a dolgozat? Színes ábrák, buja táblázatok, hogy nézett volna ki ott az oldal alján a sok idegen név, kényelmetlen kettőspont, angol-német-francia címek? Egyszerűen zavaró. Tehetek én róla, hogy minden egyetemen ugyanez a feladat? Ki ne akarna tanulni mások hibáiból? Vagy tovább nevelgetni szeretett távoli hallgató társunk számunkra igen kezdetleges ötlet embrióját? Tudomány ügyében nem lehet vajszívű az ember, ha a haladásról van szó. Enyém, tied, miénk? Ki tudja már kié ebben a globalizált világban. Nem a Tanár úr mondta a karácsonyi ünnepségen, hogy a szellem emberei valójában egy családot alkotnak? Családon belül pedig csak nem fogunk ilyen pitiáner ügyön vitatkozni. A plágium -még kimondani is rémes- szót töröljük a szótárból, nevezzük inkább AKU-nak. “Anonim kreatív újrahasznosításnak”. Ez a rendszer velejárója, terméke. Mi több, csúcsterméke! Az üldöztetése pedig csak lopja az energiát a tudománytól. Nem lehetünk retrográdak, szörnyen maradiak. Félek a Tanár Úr nem tud megküzdeni a gondolattal, hogy változnak az idők, s vele változom én is. A tudomány nem tiltott város, hanem virágzó közpark, nem csak a tanárok magánterülete. Némi féltékenységet is érzek. Szabálytalan? Mi lenne itt szabálytalan? Manapság érvként szabályokat emlegetni? Na, de kérem!
Ebben az országban?