2012. 01. 10.

Fellegi földkörüli pályán

Szólj hozzám!

A veréb leszállt. Fellegi Tamás ma Washingtonban megkezdte a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF). Csütörtökön fogadja Christine Lagarde az Valutalap vezérigazgatója.
Magyarország és a nemzetközi pénzügyi szervezetek közötti tárgyalásokért felelős tárca nélküli minisztere úgy tűnik földkörüli pályájának legkönnyebb állomásán van túl. Számára, minden út Brüsszelbe vezet, Párizs és Berlin érintésével. Körbe kell udvarolnunk a világot, mielőtt valóban pénzre terelődne a szó. Szükség van a megkésett széptevésre, hiszen Fellegiben a világ gazdasági-politikai központjai a miniszterek számára egyenruhának számító fekete öltöny helyett, maga a megegyező színű bárányt látják.

Hogyan lett a 3 betűs IMF-ből szégyellnivaló régi emlék? Majd maga a remény? Hosszúra nyúlt a múlt év. Hónapokig hallgattuk, hogy nekünk az IMF-re nincs szükségünk. Az ország szilárd lábakon áll, gazdaságpolitikánkat épp ellenük hangoljuk. Később már örültünk volna némi védőhálónak az európai tornádóban. Így talán burokban várhatnánk ki a válság végét. De mire is gondol a magyar miniszterelnök védőhálót emlegetve? „Bármilyen hitelformára, ami segítheti Magyarországot, hogy továbbra is a piacokról finanszírozza magát„ Enyhe meghatározása az államcsőd elkerülésének. A pénzügyi szakma egyöntetű véleménye, hogy IMF készenléti hitel nélkül, nincs esélyünk az államcsőddel szemben. Ez az IMF és az EU számára sem titok. Akitől pedig az életünk, a jólétünk függhet, hajlamos lehet igen szigorúkat kérni cserébe, melyek akár úgy is tűnhetnek mintha épp megtorolnák az eddigi sérelmeket. Mert tüske bőven akad a szemekben. Ollie Rehn az Unió pénzügyi biztosa, addig nem hajlandó pénzről beszélni, amíg a jegybank függetlensége az új jegybanktörvény révén a legcsekélyebb mértékben is korlátozott. Ez csupán az első a még valójában meg sem fogalmazott brüsszeli kívánságlistáról. Akik addig is föl szeretnék mérni, hogy mit óhajthat a nyugat a hitelért cserébe, azok olvasgassák az IMF által már összeállított hét pontos listát. Közülük néhány valóban elgondolkoztató. Bár belpolitikai kérdésekbe nem kívánnak beleszólni, mégis a szociális rendszer átrendezése is követelmény lesz. Pontosan ma még nem tudni, hogy csak egy megszorítási csomagtervet várnak Washingtonban, vagy elfogadott törvényeket? Egy bizonyos: fájni fog. Alighanem ahhoz sem járulnak hozzá, hogy a stabilitási törvénnyel évtizedekre bebetonozzák az adórendszert. Az egyensúly érdekében tartós és valós szerkezeti átalakításokat várnak el a közkiadások terén. Ez mind, mind elvont milliárdokat jelent. Közösségi közlekedés? Közszféra hatékonysága? Hozzá nem értő ember számára, ezek mégis inkább belpolitikai ügyek, de a pénz itt folyik el áradás szerűen.

Közben türelmetlenül várakozik a Forint. Elfáradt. Kitombolta magát a napokban. Csak remélhetjük, hogy erőgyűjtésre használja a tárgyalások alatti önkéntes pihenőt, és nem újabb szédítő zuhanásra, akár 340 forintos euró árig. Mindenesetre az örök magyar pesszimizmust most sem kell felednünk. Sosem látott nehéz idők jönnek. Vagy megegyezünk és sok-sok lukkal kell beljebb húzzuk a nadrágszíjat, vagy hátat fordítunk a nyugatnak és saját úton járunk, de akkor olyan földrengés szakad ránk, mely képes eltemetni a forintot és akár évtizedekkel visszaveti a magyar gazdaságot.
Christine Lagarde a múlt héten a CNN-nek a tárgyalásokról előzetesen azt mondta, „a Valutaalap nem enged, nem köt kompromisszumot, de nem is áll fel az asztaltól". Csak a magyar küldöttség is bírja a megpróbáltatásokat.