2012. 01. 06.

Körtelefon

Szólj hozzám!

Konkrétan káromkodnak. Gazember, meg piti zsarnok – ilyeneket írnak rólunk, pontosabban a mi miniszterelnökről. De közben persze egy kicsit rólunk, a mi ruhánkra is fröccsen, foltos lesz tőle – miatta – az egész ország. Nekünk persze már van véleményünk egy ideje. De mit gondolhat az a naiv külföldi, akinek mindez a kezébe kerül?

Közép-Anglia mindennapi betevője a The Times és a BBC. Csak úgy tüzel hazánkra mindkettő. Dave régi kedves barátom hidakat tervez Birminghamben. Egyszerű, nyílt tekintetű kedves fiú, politikai vérmérséklete egy keszegre hajaz. Mégis megtalált a napokban. Tévézett az ártatlan angol. Érdeklődött, hogy mi ez a felhajtás. Látta a tüntetést, és bár engem speciel pont nem mutatott a BBC, azért aggódik. Már az alaptézist sem érti. Ha a népnek valami ennyire nem tetszik, azt, hogy lehet törvénybe iktatni? Az angol választási rendszerrel példálózott, amit tavaly meg akart változtatni a Cameron kormány. A népszavazáson elbukott, hát nem történt semmi. De hát nálunk tetszik ez az alaptörvény, az ország felének biztosan. A honfoglalástól kéne indítani, hogy értse a magyar virtust. Koppány versus Szent István- jobb bele sem kezdeni. Míg eljutnánk a jelenlegi 2/3-os parlamenti többséghez, valószínűleg összedőlne egy híd a lelkében. A demokráciáé. Nincs érkezésem elkeseríteni a barátom, Birmingham így is barátságtalan vidék.

Kanadában hosszabban nyúlik a szilveszter utáni lábadozás is, és ugyebár nekem tüntetni is kellett, így az évek óta hagyományos újév köszöntő Skype beszélgetés erre a hétre tolódott Pierrel. A francia-kanadai magányba egy ösztöndíj miatt száműzött barátom imádott akcentusától izzik az éter. “Cul de sac Dorka, Cul de sac”. A “Boldog új évet” hagyományos köszöntés helyett egy “Ez zsákutca” felütés jutott. Kiborult, de miközben magát hergelte, engem nyugtatott. Pierre szerint, a kormány egyértelműen zsákutcába szorította magát, mivel ez a szélsőséges politika Európában nem vezet sehova. A dühöt humorrá forrázva Charles Gatit idézte – olvasta ugyanis - , aki szerint pont annyi a különbség a cseszés és a kicseszés között, mint a demokrácia és az orbáni irányított demokrácia között. A minuszos Montreálban is felütötte a fejét a forró szolidaritás irántunk? Ez egyre izgalmasabbnak tűnt, úgyhogy már telefonáltam is Brüsszelbe.

Nicolas kutatóbiológus, csak egy hajszálnyit kevésbé apolitikus, mint vallon testvérei. EU- alkalmazott, munkahelyi ártalom, gondolnám. Közhelyes jó tanácsa, mégis elgondolkoztatott. “Amíg Európai Uniós tagok vagytok, ne fess ördögöt a falra . Az EU-ban, még nem volt precedens országok eltávolítására, úgyhogy inkább menj egyél egy Waffelt, azt úgy szereted.” A jó öreg Nicolas igazi belga. Ha kormány nincs, ámde süti van, mi baj is lehetne? Talán az, hogy megint félő, hogy feltalálunk valami korszakalkotót. Elsők leszünk, példa, amit statuálnak. A végén még a balkánon találjuk magunkat. Lehet ott vajon Waffelt kapni?