2012. 01. 31.

Mézesmadzag

1 komment

Magyarország mától újra az európai ösvényen masírozik a gazdasági növekedés felé. Legalábbis Orbán Viktor szerint, ez az út a válságból már kifelé vezet. Úgy tűnik Brüsszelbe viszont a damaszkuszi úton érkezett a magyar miniszterelnök, hogy csatlakozzon a már egyszer visszautasított stabilitási programhoz.

A szigorú költségvetési fegyelmet előíró pénzügyi unióról szóló szerződést elvben 17 euróövezeti ország köti, de a további 10 zónán kívülinek is fennáll a lehetősége a csatlakozásra. Elvben. A gyakorlatban Nagy-Brittania és Csehország már biztosan az önálló út mellett döntött. Orbán Viktor az első tárgyalás alkalmával még nagyvonalúan a magyar parlamentre hárította a döntést, mára viszont egyeztetés nélkül aláírná a csatlakozást. Ha egyszer az ember már megízlelte a 300 alatti eurót, nehéz újra elengedni. Különösen akkor, amikor az elfogadhatatlannak ítélt adóharmonizációra vonatkozó követelés is kikerült a csomagból.

Számunkra a megállapodás, amúgy is inkább gesztusként értékelhető, mert a szerződés jogi következményei a csatlakozó, de még nem euróövezeti országokra nézve csak a belépéstől fogva lépnek életbe. Ha azt hinnénk, hogy így szabadon garázdálkodhatunk a költségvetési számainkkal, alaposan tévedünk. Az uniós csatlakozási szerződésünkben egyszer már megígértük a költségvetési hiány féken tartását. Ezért állunk, immár nyolc éve a sokat emlegetett túlzott deficit eljárás alatt. Az új megállapodás azonban mégis rendkívül erős költségvetési befolyást ad az Európai Bizottságnak, ugyanis azon tagállamok esetében, ahol nem nullszaldós, vagy többletet mutató a költségvetés, ott gyakorlatilag a Bizottság húzza majd el az ország pénzügyi pályáját. Diktálni fog!

Nem lényegtelen, hogy az eurózónán kívüli országok ezentúl évente egyszer részt vehetnek majd az euróövezeti országok tárgyalásain is. Amolyan mézesmadzag, ha elment volna a kedvünk az eurótól.