2012. 01. 03.

Rólunk beszélnek...

1 komment

Aggódik értünk a világ! New Yorktól Rómáig, Hillary Clintontól Barrosoig. Pedig 2012 nem a szolidaritás éve, és még csak nem is puszta emberbaráti jó érzésből teszik. Hanem mert baj van. A világ szerint mindenképpen.

Az európai demokratikus értékrend szerint káromkodik a nyugati sajtó. Diktatúráról, alkotmány ellenes alkotmányról, a sajtószabadság felbomlásáról, zsarnokságról beszélnek. Kemény szavak, súlyos vádak. Kiegyensúlyozott politikai nézetű, mértékadó napilapokban, szakfolyóiratokban, internetes oldalakon, több millió ember napi szellemi betevőjében főétel a magyar helyzet.

A Január másodikai budapesti tüntetés, is utolérte lapzártáig a világsajtót. Vezetô hírként kezelték az utcai megmozdulást. A New York Times európai online kiadása kiemelte, hogy bár korábban is szerveztek tüntetéseket a fővárosban, most első alkalommal fogott össze a teljes ellenzék, számtalan civil szervezettel kéz a kézben. A lap rávilágított a helyzet abszurditására, miszerint a több ezer utcán tolongó nyomortól félő tüntető, pest legelegánsabb utcájában, az Andrássy úton kényszerült hangot adni elégedetlenségének, mert a kormány az Opera házban gálaműsorral ünnepelte felháborodásuk tárgyát, az új magyar alaptörvényt. Paul Krugman korunk egyik legfigyelemreméltóbb, Nobel-díjas közgazdásza a New York Times hasábjain az alaptörvényt alkotmány ellenes alkotmánynak nevezte. Véleménye szerint, nem teljesül a tétel, ami az alkotmány lényegi feladata, hogy garantálja a politikai hatalom ellenőrzését és biztosítsa az állampolgárok alapjogait.
A világ vezető hírügynöksége a Reuters harminc ezres tüntetésről ír. A kétharmados kormány aláássa a fékek és egyensúlyok rendszerét, meggyengítve ezzel a demokratikus intézményeket.
A londoni The Times sem mellőzte hazánkat, a véleményrovatában mással sem foglalkozott. Victor Sebestyen publicista félelmetesen okosnak írja le Orbán Viktort, ki a kommunizmus alkonyának közép-európai ellenzéki modellje volt. Értette, hogy működik a nyugat. Most, ahogy ő fogalmazott, a „demokraták kedvence” az Európai Unió legzsarnokibb vezetője lett, ki egypárti álammá akarja formálni Magyarországot. Nyíltan beszél egy esetleges államcsőd lehetőségéről is, londoniként a számokban hisz. A GDP 82,6%-os adósságállománya nem ad okot a bizalomra, különösen akkor nem, amikor hosszú lejáratú kötvényei után már több mint tíz százalék kamatot kényszerül fizetni az ország.
A The Economist kelet-európai blogrovata különös hangnemben kritizálja a Fideszeseket. A „Fidesz nyájként” becézett képviselői csoport, véleményük szerint olyan engedelmes, hogy birka mód, még a képviselők létszámának a csökkentését is megszavazta, kiszavazva ezzel saját magukat a magyar országgyűlésből.
Ha Európa egésze velünk foglalkozik, a német vezető hetilap a Die Zeit sem maradhatott néma. Szerinte az uniós tagállamok másfél éven keresztül „tétlenül nézték” az ország ideológiai alapon történő átalakítását. Csöndben, hiszen a kormány támadhatatlannak tűnt, az Európában oly szokatlan kétharmados többség végett. Ám „a magyar problémák nemzetközivé váltak”, utalva ezzel az európai szintű leminősítésekre.

Csordultig tele a sajtó Magyarországgal. Kritizálnak, pánikolnak, vádaskodnak, hibáztatnak. De nekünk tanácsra van szükségünk.