2012. 02. 23.

Fából lett keretszámok

Szólj hozzám!
Bokros Lajos
Mi a közös Bokros Lajosban és a számvitel szigorlatban? Valaha ők jelentették a mélypontot egy közgazdász életében. És még? Ők képesek csak csordultig megtölteni ma a nagy előadót a Budapesti Corvinus Egyetemen. A volt pénzügyminiszter karakán szavai az új felső oktatási törvényről minden rebbelis hallgatót szíven találtak. Oly annyira, hogy még a tandíj vízióját is lelkesen megtapsolták!

- Utálom a keretszám koncepciót – kezdte Bokros Lajos, jó diplomataként rögtön a közös nevezővel. – A tervutasításos rendszert idézi. Alapjaiban ellenkezik a társadalmi szolidaritás eszméjével, ami tragédia egy olyan országban, ahol így is ember embernek farkasa.

Véleménye szerint a rendszer eleve azt feltételezi, hogy a kormány jobban tudja, mint maga az egyetem, hogy hány hallgatóra van szüksége, sőt, hogy hány hallgatót kell támogatnia. Hibás elképzelés. Az egyetem azáltal, hogy a szuverenitásába véresen belekarmoltak, jogosan okolhatja az államot működésének a romlásáért, mi több, ennek negatív eredményét, számviteli értelemben, vesztességét a kormánnyal kívánja majd megfizettetni. Jogosan.

- Én vezettem be elsőnek a tandíjat a szomszédos országok között. Ez nem a gonosz pénzügyminiszter, szemét intézkedése volt. Nekem ép a lelkiismeretem, etikailag helyes döntést hoztam.” – gyónt meg Magyarország valaha legnépszerűtlenebb politikusa. A kormányzása alatt még pöttyös labdát gurítgató hallgatóságnak, mindez inkább tananyag, mint megbocsátandó emlék. Bokros nem szépelgett, szerinte minden egyetemistának tandíjat kéne fizetnie, kivéve annak az igen szűk rétegnek, akiknek kimagasló teljesítménye és a szociális körülményei erre okot adnak. - A támogatás szociális esélyegyenlőségi kérdés – szögezte le.

Közgazdászok maguk között, közgazdászul beszélnek:
- Az emberi tőkébe való befektetés, később privatizálható. Miért ne lenne igazságos, hogy később az állam is arathasson a „saját” babérjaiból? Vagy ha tandíj formájában egy kis előleget kérjen? Az egyetem több csatornán finanszírozható vállalkozás. – fejtette ki – Az állam támogatással, a vállalati szféra kutatási programokkal, az Európai Unió fejlesztési pénzekkel, ösztöndíj programokkal , a diák pedig tandíjjal járul hozzá a fenntartásához. Ez a helyes modell. Nem a diákoknak kell versengeniük a jó egyetemekért, hanem az egyetemeknek a jó diákért. – bólogató, önelégült, mosolygó padsorok. Ők immár a legjobb helyen, ingyen, sokáig tanulhatnak. Lehet, hogy ők az utolsók. Ez ad némi okot a pöffeszkedésre.

Bokros szerint a diák mobil jószág, kinek inkább hideg, mint jólesően kellemes az otthon melege. Ilyen körülmények között kellene megállnia a helyét a magyar egyetemeknek a globális versenyben. Úgy, hogy még hazai verseny sincs. Sőt, maga a szó, hogy verseny hiányzik a Felsőoktatási Törvényből!
„Fából vaskarika” – ez volt a zárszó.