2012. 02. 03.

Fagyos viszonyok

2 komment
Szinte szúr az idő, fáj tőle az élet. Így, hogy tudom, szükségünk van rá, ki lehet bírni. Mínusz 15 fok kell nekünk ahhoz, hogy elkezdjünk törődni. A jég, még a kormányt is felverte, így végre emberi arcába nézhetünk. Kiállt és megkértek minket arra, hogy figyeljünk egymásra. Sőt utasítottak minket, hogy gondoskodjunk az elesettekről az öregekről a betegekről. Szeretem én ezt a hideget. Végre értem, amit a kormány mond. Maga Pintér Sándor belügyminiszter kért minket szigorúan arra, hogy hívjuk fel a vidéken élő rokonokat. Kért, hogy tájékoztassuk, a hatóságokat, ha megszakadt volna hirtelen a kapcsolatunk távoli véreinkkel. Mi ez ha nem maga a törődés? A manapság soha nem tapasztalt gondviselés? A miniszterelnöki főtanácsadó, a tőle megszokott precizitással, felszólított minket arra, hogy ellenőrizzük gondosan, hogy a szociális segélyre szorulók otthonában elég meleg van-e, hogy elegendő tűzifa van-e, van-e mit enni, működik-e a fűtés. Egy ország húzza a csizmáját, kopogtat, tárcsáz, kérdez és válaszol. Beszélnek egymással. Gondoskodnak egymásról. Hát igen, ehhez nálunk meg kell fagyni.