2012. 03. 11.

A magyar kaviár

Szólj hozzám!
A tokhal
Nem csak a magyar narancs ügyében, de most is igencsak túljártunk a hanyatló Nyugat eszén. Ünnepelt világsztár lesz a magyar kaviár, a hortobágyi camembert, a parenyicás croissant, de még a szürkemarhás pizza is. Nem hiába, értünk hozzá!

A Kézműves Magyar Ízek Vásárán jártam, ahol Magyarország 7 régiójának gasztronómiája, valamint határon túli testvéreink képviselői vendégeskedtek. A hirdetés szerint, a falánk látogató majd 5000- féle magyar ízzel ismerkedhet meg . Sok az nekünk pirospaprikás- hagymás nemzetnek. Így nem is csodálkoztam, hogy lépten- nyomon a trendi bundás kedvencbe, a mangalicába, és a szociálpolitika új címerállatába, a kecskébe botlottam.

 A pódiumon fellépett a Toros Trió, de ne ám három jól megtermett citerás legényre gondoljunk! Jelen esetben a mesterhármas csak fogyasztás után ad ki hangot, mivel az országkolbász a májas hurka és a véres hurka tekergett a színpadon. Az országkolbász lesz az új országalma?

Ha már a büszke magyarságnál tartunk kóstolgassuk egy cseppet már említett új reménységeinket, kikről első hallásra azt gondolnánk, hogy bizony ők már egy másik hon gasztronómiájának elismert kiválóságai - persze volt itt már jelszó a magyar narancs is. Illetve, ahogy egy lekváros - úgy értem azt áruló -  nénitől hallottam: „Sok bűnt elkövettünk, össze-vissza zabálunk mi mindent”

Gyarmati Rudolf birtokigazgató a sajtkészítés igazi mestere, kinek a hortobágyi camembert a kedvence, ős Kajánként  avat be a szakma rejtelmeibe. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrva kérdezi, hogy tetszem e tudni egyáltalán mi az a teljes értékű tej? Választ sem várva, rávágja: Rá lehet mutatni a tehénre, hogy ki volt az. Diós kecskesajtjától és kedves bocijai emlegetésétől könny csillog a szememben, egészen addig, amíg a folyamatos kaján mosoly az arcán értelmet nem nyer. „Magába is csak azóta harapnék, amióta megláttam”. Huncut beszéd a jó magyar gazdánál sosem volt ismeretlen. Óriási lelkesedéssel mutatja legújabb üzleti fogását, amit „zabálnak” a kedves vásárlók, a croissant alakú parenyica sajtot. Gondolatban már repülök is Párizs felé, hogy aztán jót röhögjek egy mademoiselle-en, aki a reggeli péksüteménye helyett, egy „illatos” parenyicába harap.

A vásár VIP sztár vendége, azért mégsem holmi sajt, vagy mezei kolbász, füstölt szalonna, hanem a luxus szinonimája: a kaviár. Akarom mondani, a magyar kaviár. Állítólag a boldogság nem azon múlik, hogy krumplifőzeléket vagy kaviárt eszel-e vacsorára. Na ezt Békéscsabán, a magyar fekete gyöngy otthonában, nem így gondolják. Ahol 30 gramm 13 000 Ft-ba kerül, ott azért megjön hamar a boldogság is. Na de lássuk milyen a prémium „magyar narancs”!
Pap Krisztiánt a forgalmazót kérdeztük a honi ikra tudományról. Megtudtuk, hogy hivatalosan csak tokhalból lehet kaviárt készíteni. Minden más bóvli. Megkockáztatva egy biológiai elégtelent rávágtam, hogy ismereteim szerint a főszereplőnk, a tokhal, az bizony inkább a tengerhez húz. Nekünk meg az (még vagy már) nincs. Való igaz, ezért teremtették Békéscsabán a tokhal paradicsomot, egy mesterséges környezetet, ami optimalizálja eme halfaj minden létező igényét. Röviden: el vannak kényeztetve. 6-8 évig dédelgetik őket, mivel ennyi idő után lehet csak kinyerni belőlük a kaviárt. Addig tart a wellness. Kérdésemre, hogy mégis mekkora a magyar tokhal szaporulat Békésben, elképesztő választ kaptunk: 15 tonna. Két Komjádi uszoda, 3 Rudas fürdő, pár Szécsényi sem lenne elég, hogy ne egymáson lubickoljanak, és úgy növesszék magukban a sok-sok ezer eurót. Bizony eurót! A legnagyobb felvásárló ugyanis Franciaország. Mit jelet mindez? Hogy még a kényeskedő, sznobizmusáról oly híres francia gasztronómia is fel van készülve a magyar termékekre. Mert tudják, milyen a magyar törpe: Óriási.