2012. 03. 25.

Szebb új világ

Szólj hozzám!
Mario Draghi

Remek kifogás lett a recesszió. Ám úgy tűnik, kereshetünk új alibit a bebukott befektetésekre, üzleti ballépésekre vagy a magas adókra. Mario Draghi, az Európai Központi bank elnöke szerint a válság nehezén már túl vagyunk.

A tavasszal megjött az optimizmus is. A napfényben mártózó tőzsdei parkettek óriás hozammal kecsegtetik az olcsó téli álmukból ébredt befektetőket. A Goldman Sachs szerint egy generáció óta most érdemes a leginkább részvénybe fektetni, és odébb állni az unalmas kötvény piacokról. De mire fel, az oly rég látott bizalom?

Mario Draghi szerint jó döntés volt olcsó hitelekkel táplálni az európai bankokat, mára elmúlt a farkas éhség, a hitelpiacok befagyásának veszélye a múlté. A milliárdos tőkeinjekció büszke „apja” szerint a legfontosabb mutatószámok, úgymint az infláció, a külkereskedelmi mérleg, és mindenekelőtt az államháztartási egyenleg jobb képet festenek Európában, mint az Egyesült Államokban. Megkötött a vakolat az EU újrahúzott falain. Igaz az Unió puha és gyengécske, de még mindig hatalom.

Szakértők szerint a fellendüléshez két tényező kell. Új iparágak, és ehhez fizető képes kereslet. Sebesen pipálhatunk! Az informatika ipar, az információ technológia képtelen lépést tartani, még önmagával is. Az ember gyarló, egyre többet, egyre jobbat, egyre újabbat akar. Ma még megjósolhatatlan mire is képes ez az ágazat a következő évtizedekben. Emlékezzünk csak: bő két évtizede, még egy zsebben sem lapult telefon.
Sokkolóak a számok: egy nap alatt 1 millió iPadet adtak el világszerte, az emberrel érintő képernyőn álmodik. Nagyot. A cég tőzsdei jegyzése 300 dollárról fél évenként emelkedett egy százast, ami most a 600-at veri. A cég közben egy nagy bank tőkéjével birkózik. Csupán készpénz tartaléka, több mint 100 milliárd dollár, ami Magyarország majd négy éves GDP-nek felel meg. Vagy még könnyebben fogalmazva, 7 évnyi teljes hazai költségvetést lehetne belőle kifizetni. Ebből a dáriuszi vagyonból az elkövetkező három évben 45 milliárd dollárt juttatnak vissza a hálás részvényesi zsebekbe. Aranyalma.

Nézzük a másik világgazdaságot élesztő, gerjesztő fő komponenst, a keresletet. A 19. századot egy százmilliós Európa vásárolhatnékja borította virágba. A 20. században Amerika tarolt kétszáz milliós lélekszámával. Most a milliárdos világhatalmak, Kína, India évezredes éhezés után jóllakni vágyó, formálódó polgársága robban be a világkereskedelembe. Ázsia még mindig a titkok birodalma, hol túl, hol alá becsüljük lehetőségeit. A tények azonban szigorúak. Csupán Kínában több, mint 400 millióan élnek az Európai Unió átlagjövedelme felett. Ez már tény, nem pedig a jövő ígérete. India gazdasági növekedése már tavaly felülmúlta Kínáét is. India 2010-11-ben 370 milliárd dollár értékben importált különböző termékeket. Ha ehhez még hozzácsapjuk az Oroszok oly vágyott olaját, Kína lappangó ásványkincs arzenálját, Brazília nemrég felkutatott tenger alatt rejtőző szénhidrogén tartalékait, máris bebiztosítottuk magunkat a dagadó jóllétre.

Az előrejelzéseket készítő műhelyek döbbenten nézik a számokat. Ha messzebbre tekintenek napjaink államadósságtól szorongatott Dél-Európájánál, olyan fényes horizont bontakozik ki, melyet nehéz egyáltalán elhinni. 20-30 év nagy ívű fellendülés vár a világra, sosem látott jólét olyan milliárdok számára, akiknek eddig csak a nélkülözés jutott. A világ képes megoldani bajait. Képes rá. Persze itt van még az örök kockázat: az emberi tényező is...