2012. 04. 13.

Plakáthely

Szólj hozzám!

Magyar ember szeret bízni. Felsorakozni, ragaszkodni. Főleg, ha aktivista. Nálunk, a rendszer által folyton izgatott fiataloknál, a pártaktivista speciális állatfajta. Tulajdonképpen szerethető egy jószág. Hisz a lelkesedés annyira magával ragadó. Amikor izzik a szem, az akaratos meggyőzés sietős dadogássá fajul, és folyton beleakad a kabátgomb a jelvénybe a hajtókán. Na, ilyen volt a Pisti.

Amikor két éve nyertek, Pisti sírt. Öröm és bánat folyt azokból a tüzes drukker szemekből. A győzelem öröme, és a bánat, hogy vége. Mármint a kampánynak. Lubickolt a választási pocsolyában, több ezer kilométer combosította a tornacipős lábát, álmából felébresztve hadarta a programot és elnyűtt vagy három narancssárga trikót. Megdolgozott a sikerért. Balos családtól elfordult fideszes volt a Pisti, aki a szobája falára kente a fiatal Orbán Viktort, és összeveszett az apjával vasárnaponként a rántott hús felett. Rajongott.

Telt az idő, dolgozott a kormány. Zakatolt a gépezet, de valahogy máshogy üzemelt, mint, ahogy azt előre gondosan megtervezték. Azaz megígérték. Így a kritikusokkal szemben Pisti egyre keservesebben talált kifogást, egyre silányabbak lettek a magyarázatok. „A tények engem igazolnak”, ez volt a mániája. Neki is.

Csakhogy Pisti beszél és olvas két nyelven, a tények meg jöttek vele szembe. Ahogy az egyetemen mondják, makró szinten. A mikrót meg látta otthon. Az átvirrasztott éjszakákat a magán nyugdíjpénztári huzavona miatt, hogy hiányzik a fizetésből az a tízenezer, hogy nézhetetlen a TV és hogy még egy szakról az Egyetemen szó sem lehetett. Drága mulatság. Az Apja szemébe rég nem nézett, inkább hallgatott vasárnaponként.

Az egyetem téri kocsmában a nagy megmondóból sarokba szorult fröccsöző lett a Pisti. Szóltak a pártból, hogy Pistikém itt a félidő, szükségünk van rád. Emlegették egy kicsit a régi szép időket. Telefonon annyival elintézte, hogy a szakdolgozat nem engedi. Aztán mikor a szobájában megereszkedett a ragasztó, és a földre hullott a plakát, már nem tette a helyére. A falon ott maradt a szürke keretbe foglalt fehérség. Kiadó hely egy új arcnak.