2012. 05. 13.

Máshogy fáj 2.

Szólj hozzám!

Ha én görög lennék… Félárnyékban rágcsálnám az olajbogyót és szemtelenül nyakalnám az Ouzót. És lázadnék, mert hát elkeseredés fiatal szívekben nem lakhat. Pedig süt a nap, finom a tenger, legel a kecske, szőlőlevélbe tekerjük az életet, mi kell még?

Egy kis Európa. Igen ezt üvölteném, még ha most ez káromkodás is arrafelé. Mert most kérem az Ithakai félsziget nem az. Az európai eszmét itt körberöhögték, ha az elmúlt 20 évet nézem. 400 euró havi plusz, ha kezet mos a mozdonyos. Meg, hogy örökségül maradt a nyugdíj. A politikai pártok puszta létüktől való megrészegülésében évtizedekig tartott az elképesztő egymásra licitálás, a vég nélküli perverz udvarlás a voksokért. Ki harsogott akkor a kulturált Európáról? Csak nyaraltatták a nyugatot. Tömve a szállodák, a strandok, dübörög a nyár, lesik az idegen kedvét, aki költ is önfeledten – ám számlát, nyugtát épp oly lehetetlen kapni, mint most kormányt alakítani. A nyugati euró milliárdokkal, és ravasz trükkök ezreivel finanszíroztak a vidám bacchanáliát. Aztán tönkrement az Európai nagybácsi is, és izgatottan érdeklődni kezdett, hogy mi lett a pénzével. Hát az oda. De ők, hol szépen, hol hangoskodva tovább követelnek. Kell a pénz, mert nincs egy fillérük sem, tök üres a kincstár. Pontosabban van benne államkötvény, hitellevél, váltó: a tartozás. Megtehetik. Európa 17 ország jövőjéhez, benne Görögországhoz láncolta a pénzét, és ezzel saját sorsát.

Ha én görög lennék, kellene nekem a jövőm. Én Erasmusra akarok menni, a családi kecskefarmot a Jeremie programból csinosítanám, és a nyugati történelemkönyvekben nem csak az ókori fejezetben szeretnék szerepelni, olyan ország polgáraként, amely a világgazdasági válság közepette elmerült az Égei-tengerben. Ha én görög lennék, nem engedném, hogy bármi pénzért is elvegyék azt, amit az egész világnak alkottunk: a demokráciát. Mert már Zeusz, az Olümposz ura is megmondta: "Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket. Most megint csillog a szigony, készülődik az istennyila, pedig nem is vagyunk már olyan erősek. De ez már ismét csak egy klasszikus sorsdráma.

Dehogy lennék én görög.