2012. 05. 22.

Munkára készen

Szólj hozzám!

Szökik a higany a hőmérőben: jelzi a veszélyt. Nagy a baj. A gazdaság állapotát mindennél pontosabban jellemzi a fiatalok munkanélküliségi rátája. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2016.-ig nem is jósol csökkenést, marad a 12,7 százalék, avagy minden nyolcadik fiatal képtelen elhelyezkedni a világon.

Borús szám a 12,7 százalék, de még mindig optimistának mondható. Ez az arány jóval magasabb lenne, ha beszámítanánk, azokat is, akik csak halogatják a döntést és maradnak a kényelmes egyetemi padsorokban, a sötét jövőre bízva a munkakeresést. Így maradnak a mama hotelben teljes ellátásért, harmincas éveik végére tolva az önfenntartást, majd a családalapítást. Az így kiigazított ráta szerint a fiatalok körében a globális munkanélküliség 2011-ben 13,6 százalék volt. A számadatok szerint 75 millió 15 és 24 év közötti munkanélküli fiatal lesz 2012-ben, ami csaknem 4 milliós növekedést jelent az utóbbi öt évben. Nehéz ügy fiatalon, rendes adózott bejelentett polgárként ma pénzt keresni bárhol a világon. A fizetés nélküli gyakornokság a belépő a „felnőttek” világába, ahol a saját íróasztalon kívül a bruttó fizetés és a céges juttatások járnak. Ám a gyakornok is dolgos ember, és annak bizony élnie is kell valamiből, így marad a munka utáni fekete, a zsebbe csúsztatott életrevaló.
Pedig a cégek kapva kapnának a fiatalok után. Hiszen friss is, olcsó is. Ám az őszes dolgozóikat, nem engedhetik át a korai nyugdíj örömeinek, hiszen ma a kategóriát, hogy végkielégítés, nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Luxus. Így maradnak a szorgos és megfakult szakértelmű dolgozók, kik hajlott korukban kényszerülnek a maximumot nyújtani, mert a gazdasági válságban a verseny még a munkanélküliségnél is nagyobb. Be lehetne avatkozni, ebbe - a visszafelé elsült vállalati evolúciós - folyamatba, de ahhoz adókedvezményekre és más ösztönzőkre lenne szükség azoknak, akik a fiatalok foglalkoztatása, és az idősebben megtartása mellett kardoskodnak. De az „adó” szó környezetébe, ma a „kedvezmény” sehogyan sem keveredhet. Marad mindenütt az adó szóösszetételként: különadó, adóemelés, és maga az adósság. Így nyernek a versenyben az újszülött vállalatbirodalmak, amelyek megtehetik, hogy mindig friss vért csörgedeztessenek üzleti vénáikban.