2012. 06. 10.

Máshogy fáj 6.

Szólj hozzám!

Kivonul a BKV közvetlen finanszírozásából az állam a 2013-as költségvetés tervezete szerint – kezdte a kékes buszok, sárga villamosok és ruszki metrók nekrológját a Napi Gazdaság. Akinek a halálhírét keltik, az sokáig él. Mert milyen is lenne az élet a Kék Bálnák nélkül? Rémálom.

A kapun kilépve sár fröccsen az arcomra. Bár a troli lenne a bűnös, jól esne szidni az akasztott piros buszt. Most egy lovas kocsi a vétkes, eszement tempóban száguld a körúton. Bár nem olajos, mégis bűzös a hagyatéka. Négy zabos ló húzza, rajta öltönyös fazonok megfeszülve kapaszkodnak, közben telefonálnak. A kocsi oldalán: „PKV – Patás körúti vágta”! Hiányzik a troli. 
Törölgetem a szennyet magamról, még a szemem is csípi, pislogva gázolok a narancsos avarban, mindenhol BKV jegyek. Szomorúan nézem, ahogy a cipőm orra eltűnik a papírtengerben. Ismerős hangra kapom fel a fejem. Csikorgó, vinnyogó lárma, vas küzd a vassal, ez nem lehet más… Sárga villamos kúszik a körúton. Mint a rég nem látott rokont, úgy üdvözli a szívem a hannoveri öregasszonyt. De hogyan lehetséges ez? Emberek húzzák, tolják a 6-ost. Eltorzult arccal egymás vállába kapaszkodva gyűrik maguk előtt a sárga villamost. Nagymamám mesélő szavai jutnak az eszembe, mikor a nagy háború után tolták a népek a villamost, nem bírván elviselni a megbénult várost. Most is tolják. Életre akarják kelteni Budapestet. 
A szomszédos kis téren egy kibelezett, oldalán veszteglő 7es busz rogyadozik, a tömegközlekedés kék mementójaként. Mint egy partra vetett olajtól fuldokló óriásbálna. Beléköltöztek. Nem tudják elhagyni a placcot az egyenruhás bkv fenntartók. Lefelé görbülő szájjal ultiznak a kitépett dupla ülésen. Nyakukban lifegő tábla takarja a lapokat: „Munkát és járatot!”. Megállok a péknél egy pohár vízért, kiszáradt a torkom. 


- Egy üveg vizet és egy vizes zsemlét kérek. 
- Éves BKV bérlete van? 
- Igen, kérem. 
- Akkor a víz ingyen van. – Flegmán mutat a háta mögött felszögelt kék táblára. :
„ Utas az Utasért Szolidaritási Mozgalom”. 


Akkor védtük volna ilyen mély érzéssel a közjót amikor még létezett. Most már szemem sem rebbenne az jegyár emelésen, hiszen értem van. Velem suhanna a fényesre festett hetes. Lyukasztani sem csak a BKV milíciától való ijedségemben lyukasztanék. Hanem mert tudok rendszerben gondolkodni. A pénzből jegy, a forintos cetliből meg benzin, bér, busz és utazás lesz. Bliccelésből meg csőd. Ha már az államban nem, legalább bízzunk a jegyünk erejében.