2012. 06. 25.

Máshogy fáj 7.

Szólj hozzám!
Tűz van babám!
Emlékeznek Milos Forman hallhatatlanára, a Tűz van, babám!-ra? Az önkéntes szabad csapat életében egy tüzet látott. Ég a ház. A megszeppent öreget, a bús tulajdonost úgy forgatja a szomszédság a tűz körül, mintha meg akarnák sütni. „Ne nézze már, ahogy leég az élete”, mondják, és megfordítják, „Ne hagyjuk megfázni a kis öreget”, és közelebb viszik. A bácsi meg csak ül, és tudja, hogy mindene oda. A szomszédság, az emberi butaság örök mementója. Sok tűz ég ma Európában. 100 millióknak van oda mindene. Ám ahány ország, annyi módon tobzódik a báj, az életszeretet. És persze az ostobaság.


Ülünk egy katalán büszkén feldíszített teraszán, hajunkat cibálja a tengeri szél, egymás szavába vágva, kézzel esszük a grillcsirkét. Hozzá vörösboros fröccsöt iszunk. Mediterrán hangulat. Pedig a fele asztaltársaságnak nincs munkája. Épp úgy, mint egész Spanyolországban. A 25 év alatti korosztályban a statisztikák szerint, 54 százalékos a munkanélküliség. Nézzük az én önfeledt falatozóimat! Leticia közvetítőként rögtön az ingatlanválságba rogyott bele. Jordit kétévnyi küszködés után a napokba tették hirtelen az utcára. Toni a családi vállalkozást vitte volna tovább, ha még létezne ilyen.
Most mi lesz? – kérdem közép-európai értetlenséggel. „Tesszük, amit lehet.”
Sok a tönkrementből avanzsált pizzafutár. A napokra szóló alkalmi munka. „Mindenki megosztja, amije van” – mondja sugárzó mosollyal Patricia, a csinos katalán. Két órája beszélgetünk, és még nem szidtak senkit, még arra is büszkék, hogy napról napra, de élnek. Spanyolok, pardon, katalánok. Ők ilyenek. A mediterrán levegővel és tengeri széllel lélegzik be a könnyedségüket. Nem görcsölnek államadósságon, bankcsődön, európai mentőcsomagon. Ez a nagyok dolga. A kicsik meg csak egyszerűen boldogok akarnak lenni. Reményt találnak nap mint nap, ott, ahol papíron nincsen semmi ok a bizakodásra. Kesergésre kódolt magyarként, azt hittem a csalódás elvisz az ember lelkéből egy darabot. Mint, ahogy nekünk itthon, biztosan. De ők nem is csalódnak. Van nekik egy szeretett közmondásuk: „Ha ég a házad, melegedj a tűzénél”. Forr a válság, éget a pénztelenség, de ők boldogan sütkéreznek saját jövőjük parazsánál. Én meg fogtam magam, repülőre szálltam, és hazajöttem…