![]() |
Mariano Rajoy |
Egy ország kétféleképpen képes finanszírozni a lejáró adósságainak törlesztését: vagy a piacokról, állampapír kibocsátása útján, vagy nemzetközi szervezetek, segély számba menő hiteleiből. Spanyolország önálló európai gazdasági erőként eddig egyedül próbálta megoldani pénzügyi gondjait. Árulta is bőszen a papírjait, egyre nagyobb kamatot fizetve a hitelezőknek. Míg Németország például szinte ingyen jut korlátlan mennyiségű pénzhez – állampapírjait 1% alatti kamaton jegyzik – Spanyolország ma már 6,5-7,5% között kap újabb forrásokat. Ugyanez másfél, két százalékkal mégis kevesebb, mint amennyire minket taksálnak, még ez is csaknem kezelhetetlen. Irodalmi adatok szerint, 7% kamat felett egyetlen egy államot sem lehet tartósan finanszírozni. Így az elmúlt egy-két hétben egyre nagyobb nyomás nehezedett a spanyol kormányra, hogy üljön asztalhoz a nemzetközi szervezetekkel. Az ellenállásnak vége, ma felengedték a fehér zászlót. Mentik a menthetőt! Az elmúlt hetekben az Európai Központi Bank segítségével igyekeztek a bankrendszert rendbe tenni, feltőkésíteni, de sikertelenül. Merkel kancellár nem tud, és nem akar belegyezni a méregdrága mentőakcióba. Nem bíznak már senkiben, ahol déli mediterrán vidámság uralkodik a gazdasági ügyekben is, a szikár és spórolós porosz mentalitás helyett. Bizalom nélkül pedig nincs kölcsön.
A betétesek lába alatt forrósodik a talaj, mindenki az apróra zsugorodott megtakarítása miatt aggódik. Viszik ki a pénzt. Inkább a párnába dugva sziesztáznak felette, mintsem egy kártyavár szerű bankrendszerre hagyják, a vihar előtti csendben.
A sajgó probléma az, hogy megint nincs megoldása az egyenletnek. Mint a görög tétel, a spanyol sem tud bizonyítást nyerni. Csak a számok, a számok azok, amitől rettegnünk kell. A kicsiny görög szigetvilág eddig 100 000 milliárd Forintba fájt Európának, a Pireneusi félszigetbe belepusztulnánk.