2012. 07. 22.

Máshogy fáj 10.- Magyar termék

1 komment

Amikor Walter bácsi a balatonakarattyai naplementében begördült szerény kertünkbe az új Mercédeszével a 80-as évek végén, azt hittem, ilyen mesebeli csoda velünk az életben csak egyszer történhet. Törökülésben maszatoltam meleg leheletemet a csillogó metálon, szívecskét rajzoltam bele, órákig matattam a műszerfal izgató gombjain. A büszke gazdát nem zavarta a gyermeki elragadtatás, nem féltette a csodajárgányt, mondván német modell, ebben holmi kölyök nem tehet kárt. Pár év múlva a piros mercit egy szürke váltotta, egy elegáns megbízható bölcs bálna. Walter bácsi hátát elégedetten neki támasztva felbontott egy habos Pilsenert. Tartalom és forma teljes egysége.Német ember német termékkel mutatkozik. Más párosítást Walter bácsi még elképzelni sem tudott.

Érezném én is ezt a büszke önelégültséget, amikor a magyar szalámit majszolom honi paprikával csípősítve egy csepel bicikli nyergében, aztán lefojtom Tibi csokival és leöblítem kékkútival. Csakhogy erre a nemzeti büszkeségre mostantól semmi okom, törvény tilt el tőle. A kormány ugyanis a héten jogszabályba foglalta, mi a magyar. Nos, magyar csak az, ami 100 százalékban magyar alapanyagból készül, azt Magyarországon dolgozzák fel és itt is csomagolják. Ebbe pedig se a téliszalámi, se a Tibi csoki nem fér bele. Micsoda csalódás ez például szegény nővéremnek, aki egész gyerekkorában arra készült, hogy a Szamos marcipángyárban lesz főkóstoló, nála elhivatottabb minőségellenőrt úgysem talál a hazai ipar. Még jó, hogy végül mégis orvos lett, mert bebukott most a mi marcipánunk is. Nem magyar, csak hazai, az új besorolás szerint, mert az alapanyagok között megbújik néhány gaz külföldi is. És akkor ki beszél már Rubik kockáról, Unicumról, Ikarus buszról vagy akár hurkáról?

Az ember azt hitte, hogy az Európai Unió igazi előnye az az 500 milliós piac, ahová minden nemzet beleteszi, amije van, aztán kiveszi amire épp szükségét érzi. Szegény Walter bácsi legújabb Mercijét is Kecskeméten gyártják, ennyi azért mégiscsak jár egy magyar feleséghez. De nem: amiben benne van a külföld, akár csak egy csokireszelék, vagy hurkabőr erejéig is, az nem lehet magyar, az más bélyeget kap. Hogy is lehetne így nevezni? Kényes ügy ez mifelénk. Ízig-vérig magyarok legfeljebb, mi, honpolgárok lehetünk, bár mostanában úgy tűnik, vannak, akik e téren is új definíciókat alkotnának. De rendes magyar ember mégse maradhat igazi magyar termék nélkül. Itt van például ez a törvény: itthon előállított, hazai csomagolású, egyedi Kossuth téri gyártmány.