2012. 07. 08.

Máshogy fáj 9.

Szólj hozzám!

Boldogult gimnazista éveimben két dologban voltam teljesen biztos, hogy testi-lelki fejlődésemnek a kémia órákról való lógás és az iskolai büfé tesz igazán jót. Tántoríthatatlanul hittem benne, hogy gyorsabban pallérozódik az elme az alagsori falatozóban mint a bunzen égők lángjánál. Itt ugyanis életre szóló tapasztalatokkal gazdagodhatott a szemlélődő, hogyan kell bánni az éhes emberrel, és miként kell mindeközben baromi sok pénzt keresni. Van ennél használhatóbb tudás a jövőre nézve? 

Dodi bácsi a gimnáziumi büfé helytartója a szívét Etus néninek ajándékozta, de csak azért, hogy a sajátján kívül még azt is belekeverje a sűrű krémbe, így adván meg azt az utánozhatatlan sós-édes ízt, ami azóta is hiányzik minden meleg szendvicsre költött pillanatban. Gömbölyded társa és a ropogós friss húsos kifli látványa olyan mély imádattal töltötte el, amire a más női halandó egymaga sosem lenne képes. Elégedett ember volt. Rendes adózó kisvállalkozó. Etus pedig mindaddig odaadó hűséges hitvese, amíg megkapta a bevétel 25%-át. Mi meg a csöngetésre gyomorszájt egyszerre korduló kamaszok, akik az iskolai szigor alóli édes megváltást egy friss buktában látták, minden pénzünket e bájpárnak hordtuk. Nem kellett sok tésztát megenni, ahhoz, hogy egy csöpp lekvárhoz jussunk. Hát nem erről szól a jó üzlet? Hogy jó portéka vevőre talál? 

Hát most vége a ropogós, illatos, Dodi bácsi féle időknek. Az iskolai menzákat, büféket államosítaná a kormány. A kormányzati vagdaltas zsömle és a nemzeti sajtos rúd ideje köszönt ránk. A népbüfék kora. Jóllakat az állam, micsoda szociálpolitikai sikertörténet. Bár lopva visszakacsintanak az 50-es évek. Bennem mantraként él az egyetemen bemagolt félmondat: Európa gazdasági növekedése, a GDP és a foglalkoztatás gerincét adó kisvállalkozások megerősítésén múlik. Most vagy mi nem tekintjük magunkat európainak, vagy nem vonatkoznak ránk a gazdasági törvények, vagy Dodi bácsi melegszendvicsét kilopták a nemzeti össztermékből! Az államosítások kora, sehogy sem illik az európai jövőképbe. A nagy közös etetés gyakorlati kivitelezése ügyében „megvalósíthatósági vizsgálat” folyik. A 41 fokra tüzesedett minisztériumi szobákban kóstolgatják a romlandó felhozatalt, hogy vajon mi kerülhet a nemzeti együttműködés kormányának bevásárlókosarába, és mi landoljon a gasztro tiltólistán? A Dodi bácsi féle langymeleg bécsi kifli nem, ám a pálpusztais vizes zsemle, kovászos uborkával pont beleillene a képbe. Kellően bűzlik, és kicsit szuttyog. Mint, ahogy ez az egész ügy.