2012. 09. 09.

Máshogy fáj 17. - Sikerszéria

Szólj hozzám!

Ha nem tudod ki a vesztes az asztalnál, te vagy az. Ravasz pókermondás, nemzetgazdasági miniszternek való. Olyannak, akivel unos-untalan szembe furdalnak a számok. Még ők is. A World Economic Forum elemzése szerint rendkívüli mértékben zuhant Magyarország versenyképessége, egy év alatt 12 helyett estünk, a 48. helyről a 60-ra. India és Peru között masírozunk, de Ruandát legalább három hellyel megelőztük. Kudarc? Ugyanmár! Siker ez, akárki meglátja.

A hivatalos magyarázat szerint megmondták előre, hogy az államháztartás tatarozása a versenyképességet fogja csorbítani, és tessék, az adatok tehát a tatarozás sikeréről tudósítanak. Ezek szerint tehát az államháztartás rendben van, akkor arccal a növekedés felé. Csakhogy megjelent közben egy másik előrejelzés, az Eurostat-é, amely szerint növekedés ügyében Magyarország a tök utolsó a régióban. Recesszió lesz itt, nem is kicsi. Ahogy a kormányszóvivő mondaná: unortodox növekedés van. Mínuszos. Jött a lehangoló számsor és a magyarázat is rögvest: a kormány a keddi adatok lényegét abban látja, hogy „az EU27 és az eurózóna is jelentősen veszített lendületéből”, ezért fontos „az átlátható és kiszámítható gazdaságpolitika”. Igaz, ami igaz, ez az utolsó hely egy ideje látható és kiszámítható volt.

Még meg sem száradt a tinta a minisztériumi közleményen, hát nem beesik egy újabb statisztika: a mi visszaesésünk 1,3 százalékos, az unióé csak 0,2 százalékos. Új tények új magyarázatra szorulnak, a tárca sietve közölte, hogy „jövő évtől folyamatos javulásra lehet számítani a növekedés tekintetében”. De Matolcsynak valahogy szerencséje sincsen. Alighogy belefogott a magyarázkodásba, közli az Európai Bizottság, hogy mivel a külföldi tőke beáramlása történelmi mélyponton van, a belső fogyasztás leállt, ráadásul elveszett a befektetői bizalom is, ebből 2013-ra sem lesz a kormányprognózis szerinti növekedés. Nos, erre a legutóbbi közlésre még nem érkezett válasz Matolcsytól, be kell hát érnünk heti szokásos könyvrecenziójának egy értékes gondolatával: „az ember akkor lesz boldog, ha sikeresnek látja az életét, és csak abban lehet jó, amit szeret.” Ezek szerint tehát Matolcsy itt az egyetlen, aki nem szereti a munkáját. De hogy boldog ember ő, afelől kétségünk sem lehet.

Ez a békétlen hőbörgés nem hozzám illik. Ha már listázgatunk, nézzünk olyan versenyt, amiben toronymagasan vertük a kedves szomszédokat, sőt magát az EU-t is. Van ám ilyen. Például, nálunk lehet a legolcsóbban berúgni. Az Eurostat adatai szerint az alkoholos italok és dohánytermékek tekintetében a legolcsóbb hely ma Magyarország. Ne álljunk meg, van itt még aranyérem. Mert vezetünk, az apolitikus nemzetek versenyében is, az Eurobarometer jelentése szerint. Tisztul a kép: olcsó fröccsöt és házilag főzött pálinkát szürcsölve szarunk a politikára. Ez a mi sikerünk, és – miként azt Matolcsytól tudjuk – közel már a boldogság.