2012. 09. 16.

Máshogy fáj 18. - Ünneplés

Szólj hozzám!
Fehér ing, sötét alsó, izzó szemek. Ünnepnap volt tegnap, sőt világnap! Szeptember 15.-e a demokrácia világnapja. Szinte mindennapra jut egy, ma az ózoné van például, ha jobban belegondolunk a környezet védelmével függ össze mindkettő. Az én környezetemben most mintha a demokráciára lenne inkább szükség. Kell az is a friss levegőhöz, feltétele az egészségnek, töpörödése súlyosan szennyező.

A demokrácia persze olyan fogalom, aminek mindenütt más az értelme. Ebben legalább egyetérthetünk. Lám, a gyakorlat sem mutat mást. A jeles ünnepnapon, az Európai Parlament kérdést intézett polgáraihoz a Facebookon. Igen, így beszélgetnek már Brüsszelben. Szóval, megkérdezte a több százezer egybegyűltet, hogy mégis mivel lehetne növelni a társadalmi részvételt az európai intézményekben? Ünnepnap ide, vagy oda én becsülettel végigolvastam a több, mint 600 hozzászólást. A kérdésre a válasz ezek alapján egyértelmű: semmivel. Mivel – így a hozzászólók – társadalmi részvétel nincs, növelni sem lehet. A románok őrjöngve hisztériáztak, hogy, de kérem, meg egyáltalán, demokrácia a Basescu-Ponta öldöklés közepette? Lehetetlen. A görögök rimánkodtak, hogy nézzük már meg, mégis mi lett a demokrácia szülőházából. Kiszolgáltatott EU-bérenc, ahogy ők látják magukat. A katalánok vadul szidták a spanyolokat és persze az uniót, méghogy a népé hatalom? Hagyjuk már. Egy cseh ennyit fűzött hozzá: a társadalmi részvétel átmenetileg államilag betiltva. Egy magyar honfitársunk egyszerűen csak Charles Gatit idézte, aki szerint pont annyi a különbség a – fogalmazzunk visszafogottan – a cseszés és a kicseszés között, mint a demokrácia és az orbáni demokrácia között.

Jó kis ünneplés, mondhatom. Úgy látszik, nekünk így megy: dühösen, lázadva, kiábrándulva, elkeseredve. Bár, ha tudományosan akarnám megközelíteni ezt a virtuális tüntetést, mondhatnám: a részvevők kendőzetlen őszinteséggel nyilatkoztak a demokrácia XXI. századi problémáiról, és számos dilemmát fogalmaztak meg, amelyek egybehangzó véleményük szerint további vitákat igényelnek. De hát nem éppen erről szól – többek közt - a demokrácia, a nyilvánosság előtt zajló vitáról? A vita pedig, mint látjuk, virágzik… Akkor a demokrácia is a közelben lehet. Amíg ide nem ér, gondoljunk Churchill szavaira szeretettel: a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.