2012. 10. 21.

Máshogy fáj 23. - Kifizetőhely

Szólj hozzám!

Kislányom! A legjobb mindig az egyenes út – fülembe cseng még az anyai jótanács, még akkor is, ha mára tudom, olykor egy kis görbületre igenis szükség van. Egy kis kerülő útra, némi kitérőre, megállóra, néha egy-egy vakvágányra, hogy elérjük azt, amit akarunk. Van, ahol diplomáciának hívják az ilyesmit. Nálunk Századvégnek.

Szerintem nem létezik ma olyan írott oldal, ami 470 ezer forintot érjen. Politikai szöveg biztosan nem. Nincs ilyen értékes gondolkodó, és – látjuk – nincs ilyen értékes gondolat sem. A kormány mégis ennyit fizetett ki átlagosan a Századvég-csoportnak elemzésekre, tanulmányokra. Három hónap alatt majd egymilliárd forintot. Az adófizetők pénzéből, a miénkből, honnan máshonnan. Viszonyítási alapnak megteszi, hogy ez az összeg körülbelül megfelel annak a summának, amelyet idén a kormány a felsőoktatásban tanuló diákok juttatásaira szán. A Századvég annyit ér, mint az összes egyetemi és főiskolai hallgató. Nekik legalábbis. Ha ezek a szépen gépelt oldalak 1 milliárdos eredményt hoznának az államnak – nem hoznak, ezt is látjuk - akkor is elképzelhetetlen tarifa ez a tanácsadói, szakértői, elemzői piacon. A Századvég elemzői, ha a hét minden napján elemeznek – kételkedni ebben nincs okunk - akkor naponta 10 millió forintot keresnek. Én mégsem gondolom, hogy az unortodox nemzeti együttműködés turulba fojtott szabadságharcának tudományos igényű megalapozása után argentin bélszínnel, orosz kaviárral, vagy francia pezsgővel tartanák karban a nehéz munkában megfáradt elemzőket az irdatlan állami bevételből. Annak a pénznek máshol van a helye.

A fél világ nálunk ad tanácsot, és mi megfizetünk értük. Pletykánál jóval több, érdemi információnál azonban (még) kevesebb szól arról, hogy a Fidesz háza táján fel-feltűnnek külföldi kommunikációs tanácsadók, méghozzá a drágább fajtából. Én például nem hinném, hogy a nemzetgazdasági miniszter a tündérmesét egyedül fogalmazza. A tranzakciós adó fejezetet meggyőződésem szerint tollba mondták például, hiszen a magyarázat szerint ez külföldön már rég bevált. Igaz, nem így, de erről már nem az ötletgazda tehet. De miért ne tanácsolhatta volna ezt egy külföldi? Vagy ezek a hamar mémmé lett IMF-ellenes hirdetések: olyan bugyuták, hogy úgy tűnhet, valaki telefonon diktálta a szöveget. És a Fidesz esélyeit növelő választási regisztrációs rendszer is Amerika egyik unikuma, ugyebár. Egyre nyíltabb titok, hogy két republikánus tanácsadó, bizonyos Birnbaum és Finkelstein urak rendszeres vendégek Budapesten. Birnbaumot Benjamin Netanjau, Izrael miniszterelnöke egyenesen a szakma generalistájának nevezte, mert hogy neki is dolgozott. Finkelstein pedig leginkább a magyar származású George Pataki, egykori New yorki kormányzó karrierjét építgette. Azért a Patakiét, aki az amerikai politikában szinte egyedüliként veszi időnként védelmébe az Orbán-kormányt, talán ettől nem függetlenül kapott elnöki tisztséget a tanácsadó testületben, hol máshol, mint a Századvégnél. És akkor egy másik titkos tanácsosról, Habony Árpádról nem szóltunk, aki a magyar kormányfő füle előtti utolsó személy. Hogy ő miből él, az rejtély, de irodája állítólag neki is a Századvégnél van. Szólhatna bárki is egy rossz szót, hogy ők a Századvégnél egyeztetnek? Ugyan, hisz mi köze annak a kormányhoz? Így aztán az átláthatóság és elszámoltathatóság követelményei sem vonatkoznak rá. De mielőtt bárki arra gondolna, hogy én fogom fellebbenteni a fátylat a Századvég titkos kiadásáról, rögtön visszakoznék. Ez csak egy szerény cikk, a tényfeltáráshoz viszont legalább egy bő lére eresztett elemzés, netán egy vaskos tanulmány illene. Megfizethetetlen.