2012. 11. 24.

Máshogy Fáj 26. - Statiszta szerep

Szólj hozzám!
Hiroshi Sugimoto - Theater

„Magyarország nem koldul, nem könyörög, hanem teljesít, és elvárja azt, ami jár neki.” Azért jobb lenne most mégis kérni Miniszterelnök úr, mert járni ott nekünk Brüsszelben nem jár semmi. Az a kérdés már csak, hogy jut-e. Még az is lehet, hogy kuncsorogni kéne. Letörni ezt a pökhendi büszkeséget, és esedezni, nem pedig harcolni. Mert szegények vagyunk. És még szegényebbek leszünk, úgy 1800 milliárddal kevesebbek. Még nincs megegyezés. Az Európai Unió minden veleszületett problémája ott tornyosult a tárgyalóasztalon a megoldást várva, de az egymásnak feszülő hatalmasságok alkudozása nem hozott eredményt a következő hét év költségvetéséről. Jövőre újrakezdik. Pedig Európának nem kellene összevesznie. Nem tesz jót.

Herman Van Rompuy tudta ezt. Készült a nagyjelentre a színfalak mögött, a társulat tagjait egyesével kikérdezve, okosan lavírozott a sok fő és még több mellékszereplő között. A siker mégis elmaradt. A mi dárdavívő statisztánk szorgosan magolta az egymondatos szerepet, amit úgyse hagynak neki elmondani. Majd mi itthon meghallgatjuk. Ne vesszen kárba a gondos felkészülés. Nem nagy szerep ez, gyenge kis bérrel, amolyan napi díjas fizetéssel. Kevés és bizonytalan forintok ezek. Pedig legutóbb extra gázsi járt. Most pont annyival kedvesebb a juss, mint amennyi elég lenne a reményhez, hogy valaha (a nyugathoz,) a főszereplőkhöz tartozzunk. Itthon kizárólag állami pénzből már hosszú évek óta nem mutattak be semmit. A csillogó díszletek, a nagy költségvetésű darabok, de még a kis falusi társulatok is mind, mind külföldi segítséggel, társfinanszírozásban készültek. Most más idők járnak. Mi, és a hozzánk hasonló egymondatos statiszták, kik soha nem voltak képesek valódi szerepekre, igen rosszul járnak. Elege lett a húzó neveknek. Inkább a hazai közönségüket szórakoztatják, mintsem a közösségi színházat vakolnák, újra és újra. Azzal senki sem törődik, hogy ez nekünk mit jelent. Az utolsó felvonást. Mert mi lesz a statisztából ha elbocsátják? Még súgó sem.

A mi dárdavivőnkkel a rendezők nem nagyon barátkoznak, tudják, hogy tündérmeséjét lehetetlen színpadra állítani. Ők levetették volna a műsorról még a premier előtt. De aki kint statiszta, itthon még próbálkozhat az egyszemélyes királydráma főszerepével. Attól tartok, kötelező lesz nekünk jegyet váltani. Ruhatárra nem érdemes költeni, a második felvonás reményeink szerint elmarad. Ha meg nem, úgyis kalap-kabát.