2013. 03. 14.

Az ötödik ág

Szólj hozzám!
Montesquieu

Montesquieu mélyen meg van bántva. Nem csak rosszul estek neki a történtek, hanem úgy érzi, az ő munkáját itt semmibe veszik. Hiába magyarázta el a világnak és egyben nekünk, iskolai tananyagként, pontról pontra, hogy a hatalom elfajulásának csak is a hatalom szabhat határt. Hogy ha bármelyik hatalmi ág közül kettő nincs megfelelően szétválasztva az zsarnoksághoz vezet. Ezért a hatalmat úgy kell megosztani, hogy egyik ág se kerekedhessen a másik fölé, hanem azok kiegyensúlyozzák egymást. Hát nálunk, ha tetszik, ha nem, megszűnt ez az egyensúly a Kossuth téren hétfő délután.

A törvényhozás egy a kormányzással, hála a biztos kétharmadnak, és immár a független bíróságról is a törvényhozás, vagyis a kormányzás döntött. Montesquieu nem rosszindulatú, nem akar ő meggyanúsítani itt senkit, lehet csak Orbán Viktor nem figyelt, mással foglalkozott épp, amikor a demokrácia alapjait magyarázták. A rendes ember, mint Montesquieu is abból indul ki ugye, hogy becsületesek vagyunk, hogy a szavaink mögött hitel van. Aki demokráciát mond, az nem lebontani akarja azt. És nem számít arra, hogy át fogják verni. Hogy korlátozzák, a jogait semmibe veszik. Montesquieu egyet viszont nem tud, hogy nálánál csak egy ember ért jobban a hatalomhoz: a magyar miniszterelnök. Hatalom technikai finomműszerész, nem kormányzati szakember. És még valamit nem tud, ami a miniszterelnök megint csak. Hogy azóta kialakult a világban egy amolyan negyedik hatalmi ág is, a média. Orbán Viktor jól ismeri ezt a területet is, kormányhoz hű média hatalmas, mint a hatalma. A TV a Rádió és az internet egy része is precízen ismétli vissza a felülről irányított valót, az orbáni-valóságot elhitetve velünk, bamba néppel, hogy igenis létezik. Ám van itt még valami, amit már megint szegény Montesquieu, de még az okos miniszterelnök sem tud. Hogy született közben még egy hatalmi ág.

Erős, életrevaló gyerek, ravasz és gyors, rendkívül intelligens, aki képes az összes többi felé kerekedni. Az internet egy másik oldala, nem a kormányzati üzenetrögzítő, hanem az érintetlen, megfoghatatlan, kikezdhetetlen közösségi média. Ahol az egyszemélyes médiumok, alkotnak egy valóban terebélyes nagyszájú családot. Egy olyan családot, amiről alkotmány nem rendelkezhet. Nincs menekvés előlük. Lecsapnak az igazságtalanságra, mocsokra és szennyre.

Lám itt van például Veres Dávid magyar állampolgár, aki nem tett más egyebet, mint leült az íróasztala elé, és a webkamerájába mondta a véleményét, az országról, az alkotmányozásról és a miniszterelnökről. Hogy megtisztelné, ha nem venné a szájára többet, „magyar nép” címszó alatt, ne beszéljen a nevében, ne tegye rá tettei súlyát. Mivel nem bírja el. Mivel neki Veres Dávidnak semmi köze sincs ezekhez a módszerekhez, ezekhez az eszmékhez. Veres Dávid, nem újságíró, nem blogger, nem közszereplő. Egy db magyar állampolgár, akinek a véleményét immár százezrek látták és hallották. Billentyűzetre a nyilvánosságtól. És kit ér utol a bosszús hatalom a billentyűzet végén? A nép véleményét! Lehet így építeni új partot, és nem pártot, ahol sütkérezhetünk. A dolgok változni fognak, nincs ok az elkeseredésre. Cselekvési teret kaptunk. És mi a legjobb ebben a végtelen, visszhangzó térben? Hogy ingyen van. A szóbeszéd hatalmát nem lehet megvásárolni. A miénk. És nem az övék.