2013. 03. 28.

Fesztiválköztársaság

Szólj hozzám!
fotó: sziget

Hiszek a paradicsomban. Tudom, hogy létezik egy hely, ahol mindent jót szabad, de semmit sem muszáj. Ahol mindenki nevetve egyenlő, ahol egybe mosódnak a határok az emberek között, kéz a kézben, barátságban jár együtt az egész világ. Süt a nap és langyos a víz. Vadul fröcskölődik a szabadság a másik testére, had érezze, hogy valaminek a része, egy pillanatnak, amely örökké tart. A széthúzást, az összetartás váltja, ahol mindig tele a poharad, édes és mégsem ragad a vattacukor. Darázs sincs. És nyomulás sem. Szappanbuborékokban távozik a nyűg, a megviselt vállakról. A választás a tiéd, erőlködésnek nyoma sincs, peace love nudity.

Homályos a tekintetem. Kezdek elveszni a rózsaszín buja álomban. Állj... Mindezt a kopár Óbudán? Ocsúdom fel. Én nem bélyegeztem, csak megihletett a Sziget szlogen.” Emigrálj egy hétre a fesztivál köztársaságba! Ahol az önfeledt szabadságélmény mellett a választás szabadsága vár”.

Szabadság, szabadság, szabadság.

Tényleg ezzel lehet ma eladni az eladni valót? Emigráció? Új köztársaság? A PR szakma új szintre lépett. Ideológiát árul, olcsó jegy helyett.

Anarchoszindikalista bázisdemokrácián alapuló fesztivál-köztársaság lesz a Hajógyárin. Az mi a franc? A rendszernek nincs más célja, mint egy teljesen szabad gazdasági egyesülés megalkotása, amely a munkán és tagjainak teljes egyenlőségén alapszik és független minden politikai kormánytól. Mindez egy hétig. És nem lesz királya. Itt mindenki király! Nyílván. Hisz buli van. Köztársasági elnök sem lesz, szögezi le sietve a fesztivál főnök. Nem is divatos az mostanság fiatal körökben, én megértem, ha kifelejtik a gondosan felépített panelekből. Bár azt legalább tudom kicsoda, micsoda. A sörben fürdést is jobban el tudom képzelni, mint az anarchoszindikalizmust, de valamiért tetszik nekem ez a fajta bonyolultság, pedig ismétlem, csak egy buliról van szó.

Az üzlet mégis beszuszakolódott két „szabadság” közé, a fesztiválokra vonatkozó ÁFA csökkentése miatt, majd fél millió euróval több jut a látványra. Micsoda köztársaságunk lesz nekünk, te jó ég! Lézer és tűzijáték, cirkusz és óriáskerék, bohóc és színház, strand és Guetta! Visszajutottam első víziómhoz. De már nem olyan csöpögős a kép.

Profi dolog, de fáj nekem ez a tűznyelős szabadság. Nem lehetne ilyen fesztivált szervezni, Új-Zélandon, Hollandiában vagy Kanadában. Ott nem kell magyarázni, mit jelent a szabadság. Nem illuzionisták hordják össze az érzést a belépőjegy mellé. Ami nincs, amire vágyódunk, abból kell színes-szagos csomagolást készíteni. De milyen ország az, ahol nem belül van a szabadság, hanem csak a masni alatt?