2013. 03. 02.

Hakuna Matata

Szólj hozzám!
New Yorker cartoons

Ott ül szerényen, ám fegyelmezetten, és nem érti. Hogy miért nem rá figyel az egész nemzet, úgy, ahogyan az minden új jövevénynek kijár. Ám az újoncoknak is meg kell tanulnia: vannak események, amelyek felülírják a rutint. Méretesebb példány került új pozícióba, az vitte el előle a médiafigyelmet.

Bezzeg, amikor Zsemlegombóc megszületett! Akkor a csapból is ő folyt. Tény, hogy a vörös kafferbivaly igazi ritkaság, de azért ő sem egy sárga hatos az Oktogonon. Meg az állatkertben ugye, mindenki egyenlő. Kinek a kaffer, kinek a gorilla. Persze Asha az más, érte valóban aggódni kellett. Egy efántborjú cumiztatása mindig igazi horror egy gondozó számára. Méltán volt vezető hír hetekig. De ezen a héten mi új jegybankelnökünk kiszorította a médiából a mi új gorillánkat. Pedig Hakuna Matata egyenesen Németországból sietett a segítségünkre. Nagy bajban voltunk ugyanis. Golo, a lehangolt ezüstszőrű családfő érdeklődését egy gorilla sem tudta igazán felkelteni a Fővárosi Állatkertben. Unta a banánt. A falka komoly veszélybe került. Ezért érkezett hozzánk az önfeláldozó hannoveri gorillanő, hogy megmentse a magyar nemzetséget, és tessék: rá se hederít a média. Érthető, ha Hakuna Matata azt hiszi, hogy őt itt nem szeretik. Még az új családja se fogadta örömmel a mostohaanyát, mondjuk, hatalmas mázlinkra, Golonak éppen tetszett. Hakuna Matata csalódott, mert nomen est omen – neve szuahéliül annyit tesz: semmi vész - azt hitte, jut neki is a csillogásból. De hát nálunk azért ez nem így működik. Előbb bizonyítani kell! Produkálni! Teljesíteni! Hozni kell a számokat, valóságot gyártani a tündérmeséből. Csak aki erre képes, az érdemes itt a bizalomra, a jól megérdemelt pozícióra és a hozzá tartozó közfigyelemre. 

Ebben az országban senki sem azt kapja, ami jár neki.