2013. 03. 09.

Leányálom

Szólj hozzám!
President of the United States

Mára elhervadtak a nőnapi virágaim. Lágyszárú, egyenillatú, szirmát hullató volt az idén is. Feledhető fajta.

Csöppenő bájmosollyal közeledett a folyosón az infós Sanyi, vezetékekhez szokott ujjai, most tulipánt markoltak. “Boldog nőnapot hölgyeim” csikarta ki magából, szemét szigorúan a váltócipőjén tartva, és már iszkolt is vissza a fiús barlangba, megveregetve a saját vállát, hogy milyen szerencse, hogy az ő szakmája ilyen férfias. Pedig ez a Sanyi igazán bátor. Lám neki munkahelye az internet, mégis megfogta azt a hervadó virágot. A félkész mosolyok, búgó köszönömök helyet ma már Facebook üzenet jár, dél amerikai okosok idézeteire van bejelölve a nevünk, hóvirágos képpel üzenik a világba nemünk nagyságát. Köszönném, ha jól esne, de inkább bosszant az online ünnepség. Elektonikus őszinteség, igazi 21. századi semmi. Sanyi még amolyan régimódi lovag, megteszi amit valaha megkövetelt a mama. Furcsa, hogy mégis a Facebook minden gagyi sallang lebuktatója. Mert ott akadok bele két maci és három Coelho között az Európai Bizottság infógrafikájába, amely számokkal büntette a könnyeit törölgető izmosabb nemet.

Az Európai Unió országaiban a vezérigazgatók között mindösszesen 3 százalék nő. A döntés férfikézben ragadt. Euró milliók szólnak a multikban zajló féktelen esélyegyenlőségi harcról, a boldog GYES évekről, és ranglétrán való szaladgálásról. Csak úgy lobog a copfunk a nagy igyekezetben. És most itt ez a 3 százalék. Fájdalom. Pedig van itt egy másik szám is, ami valahogy nem illik az igazgatósági ülések rendjébe. Az unióban a diplomas nők aránya magasan veri a férfiakét, 60-40 arányban. Okos, tanult nőből így nincs hiány. A játszótéren. Mert a felmérés arra is rámutat, hogy a nőknek majd csak a fele tér vissza a gyerekszobából a munka világába. Leányálom a gyereknevelés, ám a kölkök gyorsabban nőnek, mint ahogy ezt észrevennénk. S akkor már nem gondozó kell, hanem életminta, példakép, a követni való út. Igen ennek a sok tanult, diplomás, érzékeny, helyes nőnek az igazgatósági üléseken a helye. És a politikában.

Ma Magyarországon a kormányban egyetlen egy darab Németh Lászlóné tanúskodik arról, hogy a hazában nem csak bajszos férfiak élnek. Persze van még egy Selmeczi Gabriellánk, egy Hoffmann Rózsánk és egy Szalai Annamáriánk vezető szerepben, naponta képernyőre kívánkozva. Ne bolygassuk, hogy ez a triumvirátus miként képviseli teljes nemünket. Zömébe esélyegyenlőségi maszlagba bujtatott takarítók ők. A politika olyan, mint a katonaság, parancsra cselekednek.

Sigmund Freud nemünk nagy kutatója, egy életmű tanulságaként, így fejezte be egyik kötetét: „még mindig nem sikerült válaszolnom a nagy kérdésre, melyre előttem sem válaszolt még senki: mit akar a nő?”

A minap Barack Obama sietett a nagy gondolkodó segítségére. A tőle megszokott széles mosollyal feszít fehér polójában. Amin ez áll: na, így néz ki egy igazi feminista.

De olyan távol van mindez mitőlünk…