2013. 05. 05.

Békétlen unalomban

Szólj hozzám!

Nem emlékszünk. Lusta, elhízott felejtésbe burkolózunk, dacosan beleszoktunk a jóba. Olyan jól eső volt a dőzsölés, kinek van kedve soványka diétára vonulni? Egy álommal kevesebb? Amire harminc éve boldog imádattal nézett minden európai, a jóléti társadalomnak vége? De mi jöhet helyette? Akkor inkább, hagyjuk az egészet a francba. Így gondolkozik ma Európa. Már nem tudjuk, mit jelent az Unió. Se mi, se más. Európa-szerte népbetegség a jóléti elbutulás. Az unióban, az Eurobarométer felmérése szerint, majd minden negyedik polgár inkább felejtené, mint felélesztené az Európai Uniót.

A vizsgálat kiterjedt Németországra, Olaszországra, Spanyolországra, Franciaországra, Nagy Britanniára és Lengyelországra. Szegények és gazdagok. A felmérés egyértelműen azt mutatja, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a vizsgált ország adósságába fulladva kapálódzik e, vagy mentőöv hajigálásába unt e bele, az elégedetlenség soha nem látott méreteket öltött. A legnagyobb méltatlankodás azért ahogy lenni szokott a szegény házban tört ki. Spanyolországban 2007 óta, 23 százalékról 72 százalékra ugrott az euro-szkeptikusok aránya. Hasonló, bár nem ilyen mértékű a növekedés a többi országban is: Lengyelországban 24 százalékkal, a németeknél 23 százalékkal, a briteknél 20 százalékkal, Olaszországban 25 százalékkal, Franciaországban 15 százalékkal többen vannak a társadalomban azok, akik nem támogatják országuk uniós tagságát. A határok összeérnek, az elégedetlenség hullámokban önti el az EU eddig kikezdhetetlennek hitt bástyáját Németországot is. 23 százalék. A nemrégiben alakult „Választás Németországnak” (AfD) nevű párt központi üzenete az eurozónából való kilépés, és úgy tűnik, egyre növekszik a népszerűsége a közelgő választások előtt. Megértem, hogy a gazdagoknak elege van. A dolgos németeknek egyszerűen betelt a pohár. A feneketlen kút víziója sehogy sem illik a precíz speizolós jellemükhöz. Elképzelni sem tudjuk, hogy kiköltekezett az ország nyugati fele, amikor visszacsatolták a néhai NDK-t. Euró ezer milliárdokat pumpáltak a keleti féltekébe, s aki ma az űrből néz Németországra, még mindig csak a nyugati felét látja fényesnek. A briteknek ott a transzatlanti szövetség, az USA. Nekik az Amerika. Mi dolguk Európa szegény felével? A brit birodalom él és uralkodni akar. S a spanyolok? Ömlik hozzájuk fél Európa. Imádni a nyarat. A Real Madridot, egy összehasonlíthatatlan életérzést. S minden második huszonéves csak álmodozik a munkáról. Persze hogy megutálják a messziről érkezőt. S mi?

A hegyeshalmi sorokat, a gyomorszorító érzést minden határátlépésnél, meg azt a 70 dollárt, amivel háromévente, ha utazhattunk, már rég elfelejtettük. Hál istennek elmosta a történelem. Mi még nem tudjuk, mi az az Európa. Meg sem állunk Párizsig, fél millió honfitársunk dolgozik serényen Európa szerte, s ha hazajön, egymásra néznek a rokonok, és sehogy sem tudják elmondani egymásnak, mi is a baj itthon. Butaság ezen gondolkozni? A “milyen lenne, ha” bekezdés még sosem termelt valódi válaszokat, csak elégedetlen vágyakat. De itt mozgalmak indulnak, forrong Európa, és a lendületük söpri el a mi lehetőségeinket is.

Hogyan alakulna az életünk, a gazdasági és kulturális létünk, ha nem lenne európai szolidaritás, ha nem lenne belső piac vagy nekünk huszasoknak Erasmus program. Mi épülne itt a fejlesztési támogatások nélkül? Mire jutna a magyar mezőgazdaság az agrártámogatások hiányában? Milyen lenne 25 milliárd euróval, vagyis 6 év alatt majd 8000 milliárd forinttal szegényebben? Hogy mi? Ázsia. És nem csak félig. Kényelmetlen , de hasznos, görcsös mutatóújjunkat örökké Brüsszelen tartani. Csak, hát Brüsszel mégsem Moszkva. Mi is az asztalnál ülünk, a székeken, nem áldozati bárányként az asztalon, szépen feltálalva a hatalomnak. Ez unió tágabb belpolitika immár, mint szűken vett külpolitika. Ezt kell megérteni.

Az "elfelejtés" és "újratanulás" ára lehet megerőltető és nehéz. Dühösek vagyunk emiatt, félünk tőle, összezavar, kiábrándulunk mindenből és mindenkiből. De ha ez a haladás ára, hát megéri. Mert milyen is lenne Európa, az Európai gondolat nélkül? Egy földdarab.