2013. 06. 27.

Alone together

Szólj hozzám!

Riadtan kapom el a szemem a telefonomról, zavar a némaság. Csend van körülöttem, pedig érzem a zajt. Feszült tekintetek próbálnak lépést tartani az ujjakkal, melyek finoman cikáznak a sima képernyőn. Szerelmek és barátságok, vacsorák és háziállatok, autók és vagányok tűnnek fel, majd tűnnek el a vonalon. Belépők mások életébe. Pörög az élet körülöttem. Mégis megállt az idő. Csak ülünk egymás mellett, és éljük a világunkat. A telefonon. Ki a sajátját, ki másét. Olyat, amilyenre vágyik. Vagy olyat, amilyen jutott.

Senki sem figyel rám. Kamaszkori gyötrelem. A dúló lélek hallgatóságra vágyik. Elmondani, megosztani, megmutatni. Úgy adna magából a szellem, mert kell a figyelem. Az arcsimítás, egy kis helyeslő bólogatás, igen a visszacsatolás. Kis masszírozás önbizalom tájékon. Mindenki erre vágyik. A megerősítésre. Vége a küzdelemnek, a hallgatóság megérkezett. Igaz 3G-n. Mert mégis mit jelent az, hogy mindenkinek ott lapul az Iphone a zsebében? Hogy sosincs egyedül. A figyelmet mi irányítjuk. Legtöbbször magunkra. A folyamatos kapcsolódás, az állandó online készültség megváltoztatja azt, ahogy saját magunkra tekintünk. Egy újfajta létezés formálódik. Újjászülettünk. Szebbé, jobbá, okosabbá váltunk. Egy kép, egy jól megírt sor, egy szösszenetnyi videó. Mind, mind egy újabb lehetőség arra, hogy mutassunk magunkból. Olyat, amilyennek akarjuk, hogy tűnjünk. Ám a forma nem köt meg. Ez a fajta személyiség puha és képlékeny. Törölhető, változtatható, javítható. A veszély, hogy félő, így könnyen elveszítjük önmagunkat. Honnan hova tartunk? Már rég elfelejtettük. Mert inkább megosztjuk, mint megéljük. Az élmény úgyis egy pillanatig tart, az emlék pedig mindenkinek szól. Hát ne fukarkodjunk. 

Új érzés tartja fogva az izgága lelkeket. Ha nincs kapcsolat, már nem is létezünk. A folyamatos inger, az állandó vágy, hogy beszéljenek rólunk, most visszacsap. Elszigeteljük magunkat. Rejtőzködünk egymás elől, miközben folyamatosan kapcsolatban állunk a másikkal. Magány a népszerűségben? Ennek az isteni szabadságnak ára van. Hiszen a tudomány szerint az online kapcsolatok létesítésének, fenntartásának és megszakításának költségei lelki értelemben véve gyakorlatilag elhanyagolhatók, míg a valódi viszonyokra nem marad belőlünk. Veszítünk, miközben csak kapunk és kapunk. Igaz like-ot és kommentet. Mit ér egy kattintás lélektájt?