2013. 06. 17.

Szobordőlés

Szólj hozzám!

Sose legyen kedvencünk. Politikus végképp ne. Úgy legalább elkerülhetjük a csalódást, mert nem jó, ha az ember túl erősen kötődik egy ideához, egy eszményhez, egy személyhez. Mint én Barack Obamához. 

Úgy voltam vele, hogy ha már a saját világunk nem hagy álmodni, keresek olyat, ahol tudok. Ha majd tízezer kilométerre van ez a hely, akkor is. Elég messze, hogy ideálisnak tetszen. Lehetett jólesően obamázni, példálózni és vágyakozni egy hasonlóra. Ma már nincs kedvem.
Beigazolódott a politika egyes és kettes számú tétele is. 1.: mindenki megbukik. 2.: előbb-utóbb minden kiderül. Barack Obama azt ígérte, mindent másként csinál, mint George W. Bush. A Bush féle idegesítő hatalmaskodás olyan távol állt Obamától, mint a jó ízlés Sarah Palintól. Az amerikai álom alapja a részvételre épülő közvetlen demokrácia, most mégis egy óriás adathalmazzá változott, amelyből egy kábel vezet ki, egyenesen a Fehér Házba. Obama Fehér Házába. Mára tény, hogy amerikai és külföldi állampolgárok internetes beszélgetéseibe, e-mailjeibe és dokumentumaiba beleolvashat a szövetségi nyomozó hivatal (FBI) és a lehallgatásokra szakosodott Nemzeti Biztonsági Szolgálat (NSA), de hozzáfér fotókhoz és videobeszélgetésekhez is. A PRISM nevű rendszer 2007-ben indult, amikor George W. Bushnak a szeptember 11-i terrortámadások után létrehozott titkos lehallgatási programjára fény derült, így tarthatatlanná vált. Obama soha nem vesztegetett el egy alkalmat sem, hogy ne kritizálja keményen és rendületlenül, hogy Bush feláldozta az egyéni szabadságjogokat a terrorizmus elleni harcban. Ehhez képest már ő az elnök, amikor kiderül: minden okostelefon, tablet és számítógép egy amolyan modernkori lehallgató készülék, minden email, komment és chat pedig egy hátrahagyott lenyomat, ami rólunk árulkodik. Titkok nélkül élünk, misztérium helyett egy világméretű minisztériumban.

“Nem akarok egy olyan társadalomban élni, amely ilyen dolgokat csinál. Nem akarok egy olyan világban élni, ahol rögzítenek mindent, amit teszek és mondok.” Ezekkel a szavakkal magyarázta Edward Snowden, hogy miért szivárogtatta ki az amerikai hírszerzés titkos megfigyelési programjának részleteit. Az Orwell féle szaglászás, nálunk szinte a rendszer velejárójának tetszik, de hogy a demokratizmus fellegvárában, ráadásul az én kedvencem vezetése alatt ilyen történjen, elképzelhetetlen tűnt. Nekem. Az összeesküvéselmélet-gyárosok nem mesemondók többé. A héten egy szobor megingott a talapzatán, billegett sokáig, majd engedett a súlyának, és végleg ledőlt.