2013. 07. 08.

Képalá

Szólj hozzám!
Orbán Viktor a  Travares jelentés plenáris vitája után

A strasbourgi magyarok spontán kitörő örömmel ünneplik a magyar miniszterelnököt, kinek saját bevallása szerint jól esik a bíztatás, ebben az izzasztó és elhúzódó küzdelemben, amit az Európai Unióval vívunk.

 vagy… 

Nagy a sürgésforgás, pedig vége a síszezonnak, buszt rég látott már a Novotel parkolója. Gyülekeznek a kiválasztottak. Rövid látogatás lesz, viszont annál fontosabb a küldetés. Az eredmény sem maradhat el. Egy nagy mosoly. Kis jóleső kedvesség. Tőle. Maga Kubatov Gábor pipálja a neveket, a hiányzó adatokat akkurátusan tölti, gondol a jövőre. Úti csomag javallott, hiszen a busz utasainak sietős, megállni nem igen fog, hiszen oda kell érni a tapsra. Már az ötös kilométerkőnél erős zizegés zavarja a Lánchíd Rádió adását, intenzív szalámi szag tereli a gondolatokat a zsömlére a hajnali hírekről. A magyar eszencia kering a levegőben: Celofán, szalámi, paprika. A mesterhármas. A schengeni törvényeket tökéletesen kihasználva robog a busz a cél felé. Azért van ennek az egésznek előnye is, na. A fáradt le-lebukó fejeket csak az izgalom tartja ébren, pár óra és megcselekedhetik, amit megköveteltek. 

Kicsiny francia város ez a Strasbourg, mondén csodák évszázados gyönyörűsége lüktet a történelmi erekben, most is, mint oly sokszor nagy tettek színtere. Az Európai Parlamentet egy angol börtön mérnök tervezte, de nem csak ezért nehéz bejutni igaz kijutni még inkább. A kis csoport álmatagon kászálódik a buszról, a Nyugat szeretete még most is csodás emlékként hat a lelkekben. Mégis csak Franciaországban vagyunk. Az intézményi átvizsgálás gyötrelme ugyan hamar feledteti a régi kedves érzést, már erősödik is a mostanság divatos európai ellenszenv. Detektorkapu, átvilágítás, matatás, vetkőzés. Csak a nyűg. A macera. A személyik gondos ellenőrzése az előre leadott nevek alapján csak tetézi, így a biztonsági kamerába villantott mosolyok sem lehetnek egészen őszinték. Fél óra és immár képviselői látogató csoporttá avanzsált menet, adataikkal galléron felmatricázva veszi útját az amúgy zárt folyósok felé. Plenáris héten, szigorúan tilos a mászkálás, de ők ugye kiválasztottak, diplomáciai szaknyelven: külön meghívottak. Feladatuk, nem kicsi. A vita húzódni látszik, erről tudósítanak a folyosókon látható képernyők, szemlátomást még nagy a lendület odabent. Addig a Flowers bárban hűsölnek, a helyi specialitást egy Croque Madame-ot majszolva, egy pohár helyi sört kanyarintva mellé. Ismét felsejlik tétován a nyugat szeretete. De hát ki tud ilyen izgalomban egyáltalán fogyasztani? A kísérő asszisztensek egy bemelegítő taps erejéig, Pelczné Gáll Ildikót kísérik a falatozók elé. Élete legnagyobb sikerén van túl, a Travares jelentés napján szavazta meg képviselői indítványát a már elmarasztalt Parlament, az árvízkárosultaknak járó azonnali külön támogatásról. Hát igen ökölbe szorított kézbe is lehet pénzt tuszkolni. Vastapsra nincs idő, azt a kevéske energiát, amúgy is tartalékolni kell. Rá. Egy „gyorsan, gyorsan tessék jönni”-vel ugrasztják fel a népet a meleg szendvics és Pelczné Gáll Ildikó mellől, és rohamléptekben kísérik a megjelölt kordon elé. Elcsigázottan, remegve az izgalomtól, izzadó ujjukat precízen a fényképező gombjára tapasztva szuggerálják az ajtót. Amely mindjárt kinyílik és kilép. Kinyílt. Kilépett.