2013. 07. 21.

Szendvics

Szólj hozzám!


Egy kis megkönnyebülés nagyon kellett már, kezd belefásulni a lélek az örökös elégedetlenségbe. Most viszont jól esik kimondani: Jó hírem van! Az Orbán lányok épp olyanok, amilyennek lennie kell, két huszonéves, csupa mosoly, jókedvű egyetemistának, itthon és mindenütt a világban. Igazán nem látszik rajtuk, hogy Orbán a vezetéknevük.

A Balatonsound forró lendülete szükségeltett ahhoz, hogy mindezt néhány millióan megtudjuk. Mert Ráhel és Sára ott mulatott, ott készült róluk az a leleplező 14 másodpercnyi videofelvétel. Engedve az ellenálhatatlannak, lazán pörögtek a nyers ütemekre, teli szájjal nagyokat nevetve a balatoni fényekbe. Az undokok szendvicsnek hívják az ilyesfajta ösztáncot, mivel két fiú kanyarodott a lányok köré, zsemleként ölelve a feltétet, csak hogy maradjunk a sajtót bejáró allegóriánál. Na, ez a remek szendvics, meg csak élvezte amit élvezni kell, mi mást, mint a bulizást. Ráhel és Sára, olyan mint én. Fiukkal táncolnak fesztiválon, és baromi jól érzik magukat.

Pedig attól féltem, hogy ők mások. Gondoltam, szegények otthon is a nemzeti együttműködés szellemében kénytelen élni, amely sehogyan sem egyeztethető össze a Balatonsounddal, na meg a szendviccsel. A rendszerbe, ahol egykor volt fiatalok, egyre nagyobb pocakkal és egyre vizenyősebb tekintettel akarnak gátat szabni a szabad akaratnak, aligha férne bele a VIP-szektorban előadott csivitelős randalírozás. És mégis. A miniszterelnök lányai ott és így mulattak. Íme, a bizonyíték, hogy a kormányzati séma, az állami forma, amibe módszeresen belecsöpögtetnének minket, hogy csöndben megkössünk, mégsem egészen olyan, amilyentől féltünk. Talán mégsem olyan elviselhetetlen ez az egész.

Ha valaki nagyban gondolkodik, méretes tervei vannak, jobb mindenekelőtt kicsiben kipróbálni a modellt, okosan letesztelni, hogy működőképes-e. Ha Ráhel és Sára végigment a kísérleten és mégis normális magyar fiatalok tudtak maradni, akkor talán nekünk sem kell majd rettegve iskolába engedni a gyerekeinket. Heti Sziget-bérletért nem adnám, ha ott ülhettem volna, amikor a miniszterelnök apa végignézte a filmecskét, és a lányaihoz fordult. Ugye csak bólintott, és annyit mondott: nincs ezzel baj, miért kellett ezt egyáltalán leszedni a Youtuberól? Ugye így volt? Mert akkor talán van még egy kis remény, hogy egyszer legalább a gyerekei elmagyarázzák a miniszterelnök apukának, milyen is a való világ odakint.