2013. 08. 13.

Hepciás koronák

Szólj hozzám!

Soha semmilyen birodalom vagy királyság nem virágozhat örökké. Olyanok, mint maga az ember: megszületnek, felnőnek, gyarapodnak, érett korba lépnek, végül megöregszenek és meghalnak. Értelme eszerint nem sok van, más népeket piszkálni, hisz az uralom úgyis átmeneti, mi több bizonytalan. A spanyolok mégis húzzák az öreg angol oroszlán bajszát, vagy a britek hatalmaskodnak még mindig a hepciás spanyolokon? Nem tudni. Mindenesetre Gibraltárban válsághelyzet van.

Rendes brit nem is érti ezt az időjárást. Tomboló hőség, sehol egy homloknyi árnyék, eső végképp, gőzöl az ember a várakozásban. Dél-Spanyolországban vágyunk egy kis angol életérzésre. Egy kifutópályányi távolság választ el az Angol Birodalomtól. Ráadásul széltében, nem is hosszában. Talán ez a világ egyetlen repülőtere, ahol zebra vezeti át a bámészkodó járókelőt. Mi több, határ átlépőt! Sokszor jártam már Gibraltárban, de lehetetlen megszokni ezt a semmihez sem hasonlítható kulturális összevisszaságot. Olyan érzés, mint amikor a hideg-meleg vizet váltogatja az ember a fürdőben a jobb keringés kedvéért. A büszke távolságtartó angolságra, jó szerivel rá is játszanak a Gibraltáriak. Megértem. A spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti béke értelmében a félsziget is a monarchia szerves része és egésze. Jár nekik az emeletes busz, a fish and chips na meg a királynős pénz. De ravaszak ám ezek a gibraltáriak, angol nővel még véletlenül sem találkozni: a kövérkés csúnyaság semmiképp sem passzol az üdítő gazdagsághoz. A kontinens ÁFA mentes övezete: imádják a turisták. Most úgy tűnik mégis vége ennek a furcsa mediterrán angolságnak. A jelenleg fennálló kellemetlen helyzet azért alakult ki, mert Gibraltár a spanyol határ közelében levő vizeken mesterséges sziget építésébe fogott, ami a spanyolok szerint korlátozza a halászatot. Madrid gyors válaszlépésként megszigorította az ellenőrzést a gibraltári határátkelőn, illetve még azt is kilátásba helyzete, hogy belépti díjat szed a határon átlépőktől, majd 50 eurót. Ami a napi 30 ezer turistát figyelembe véve, nem is rossz fájdalomdíj az üres horgokért cserébe. Illetve még azzal is fenyegetőzik, hogy lezárja légterét a Gibraltárra tartó repülőgépek előtt. A korona szerint ehhez természetesen semmi joga sincs Madridnak. Nagy-Britannia így jogi lépéseket fontolgat, és elterelő fellengzős magyarázatokkal körítve, miszerint csupán egy rutin látogatásról van szó, el is indította a brit haditengerészet egyik hajóját Gibraltár fel.

Az Európai Unióban, a NATO és az ENSZ tagjaként, felesleges vesszőfutásnak, "kivagyokén" játéknak tűnik minden válaszlépés. Csak hát, az angol birodalomra így is rá jár a rúd, hiszen ne feledkezzünk meg a mediterrán paradicsomnak semmiképp sem becézhető Falkland-szigetekről, amely régi terepasztala már az Argentin-Brit katonai játékoknak. Európa peremén két decens királyság közt mégsem fajulhat egy talpalatnyi földről való perpatvar az ENSZ Biztonsági Tanács vétójáig, mert az úgyis a Királynő győzelmével zárul. De ki beszélhet itt már győzelemről?