2013. 10. 08.

Színjátszó kör

Szólj hozzám!

Hogy lehet, hogy egy elnök nem színész is egyben? Tette fel a kérdést őszinte csodálkozással Ronald Reagan, ki a szakmát valóban a filmvásznon kezdte. Barack Obama elnöknek is égető szüksége van most a Reagan féle képességekre, mert egyre nehezebb eljátszani a világnak, hogy ura a helyzetnek, ő irányítja az eseményeket. Szorul a hurok, nincs már sok hátra, hogy az USA hivatalosan is csődbe menjen. Olyan viszont nem létezik, egyszerűen nincs, hogy a világ legerősebb hatalma, belpolitikai békétlenség okán gazdaságilag a tönk szélére kerüljön, és magával rántsa a teljes világgazdaságot. Ráncolják a szemüket és értetlenül néznek a Capitoliumra a történelem nagy elnökeinek sziklába vájt óriás szobrai - legalábbis az Economist címlapján -, mert nem értik mi történik. Úgy, ahogy mi sem.

Az elmúlt évek költségvetési vitái az Egyesült Államokban szinte minden esetben ugyanazt a forgatókönyvet követték. A kormány és az ellenzék közötti tárgyalások ünnepélyes Fehér Házi látogatásokkal kezdődtek, amelynek keretei között minket fél felvázolta terveit, majd kölcsönösen ajánlatokat tettek a helyzet stabilizálására. Az elképzelések egyre közeledtek egymáshoz, majd telefonon egyeztettek tovább, és végül az utolsó pillanatban egymás kezébe csaptak, hogy elkerüljék a valódi válságot. Megtakarítottak néhány 10 milliárd dollárt, és az igazi döntéseket áttolták egy következő meccsre. Mondjuk a mostanira. Ami könnyen lehet, hogy a végső összecsapás lesz. Amolyan hagyományos pávatánc ez, ám a felek olyan messzire keveredtek egymástól, hogy valós félelem, hogy nem lesz megegyezés, és akkor nem marad más, mint a csőd. Ha ez történik, október 16-án 180 fokos fordulatot vesz a világ, és attól az új „black wednesday”-től valósággá válik az amerikai rémálom. Első lépésként az amerikai államkötvények visszafizetését függesztik fel. Az Egyesült Államoknak a legnagyobb az államadóssága a Földön. A fél világ különböző módokon finanszírozza a gigantikus költségvetést, szorgosan dörzsölve a kezét a kamatok és a biztos befektetés reményében. Ám, ha csődöt jelentenek, záróra lesz, befagynak a kasszák, nem kap senki egy centet sem. Fél óra alatt összeomlik öt földrész kötvénypiaca, fizetésképtelenné válnak a bankok, káoszba süllyed a világgazdaság.

A tény az, hogy nem támogatja az amerikai államadósság-plafon megemelését a washingtoni képviselőház republikánus elnöke, amíg Barack Obama az ügyben nem hajlandó komoly párbeszédre. Virágnyelven ez azt jelenti: vonja vissza az egészségügyi törvénycsomagot, ami a demokraták eddigi legnagyobb politikai eredménye. Obama bezárkózott, hallani sem akar erről… A képviselőház elnöke szerint ma nincs meg a megfelelő számú szavazat ahhoz, hogy feltételek nélkül el lehessen fogadtatni a törvénytervezetet az adósságplafon megemeléséről. Ez lenne az egyetlen mód hogy megússzák ezt az ügyet. Rohanunk a káoszba arcvesztés nélkül, ami egyenlő a politikai öngyilkossággal, ma már sem a republikánusok, sem a demokraták nem oldhatják meg a helyzetet. Marad hát az olcsó taktikázás, ami felértékeli, a fentebb hangoztatott színészi képességeket. Mi lenne például, ha a republikánusok körömszakadtáig ragaszkodnának az álláspontjukhoz, ám egy tucatnyi képviselőjük mégis dezertálna és átszavazna? Valószínűleg ők lennének a földkerekség legdrágább voksolói…